Salátaboglárka Ficaria verna

Termék részletes leírása

Salátaboglárka - európai tavaszi geofiton évelő a boglárkafélék családjából, természetes élőhelye a nedves rétek, ligeterdők és vízpartok. A hazai tájban a síkságoktól a dombvidékig előfordul, gyakran ott, ahol tavasszal elegendő a nedvesség, nyáron pedig a fák koronája beárnyékolja az állományt. Apró gumóiból már a tél végétől fényes, szív alakú, hosszú nyelű, általában 3–8 cm széles levelekből álló tőlevélrózsát fejleszt, és 5–15 cm magas, alacsony szőnyeget alkot. Márciustól áprilisig egyenként nyílnak 8–12 lepellevelű, általában 2–3 cm átmérőjű, tiszta sárga virágai jellegzetes viaszos fénnyel. Abban az időszakban, amikor a kertben kevés a nektár, méhek, korai legyek és bogarak is látogatják. Elvirágzás után május folyamán visszahúzódik, és a termőhelyen csak a föld alatti része marad, így az árnyékos ágyásban tavaszi rétegként működik, amelynek szerepét később árnyékliliomok, páfrányok, rodgersiák vagy tűzesők vehetik át. Természetközeli kompozíciókban jól kiegészíti a hóvirágot, a csillagvirágot és a keltikét, ahol összefüggő sárga „talajszinti tisztást” alkot. Szövetei a boglárkafélékre jellemző irritáló anyagokat tartalmaznak, ezért fogyasztásra alkalmatlan, az állomány kezelésekor érzékeny bőrön irritációt okozhat. Gumócskákkal, olykor a levélhónaljban képződő sarjhagymácskákkal is szaporodik, így gyorsan benövi a szabad talajt, kis területen ezért terjedését szükség lehet szabályozni. 

Termesztés: Félárnyékban vagy világos árnyékban fejlődik a legjobban, ahol a talaj tartósan friss vagy nedves, humuszos és nem szárad ki. A körülbelül 6,0–7,5 pH-t kedveli, és a nehezebb, agyagos talajokat is elviseli, ha azok nem tartósan tömörödöttek. A növények márciustól októberig ültethetők, általában 12–16 db/m² mennyiségben, 20–25 cm-es tőtávolsággal, gyors záródás érdekében sűrűbben is. Öntözésre főleg ültetés után és száraz kora tavasszal van szükség, később az állomány a téli csapadékot hasznosítja, visszahúzódás után már nem igényel vizet. Ősszel vagy kora tavasszal szitált komposzttal végzett tápanyag-utánpótlás a levélzet sűrűségét segíti, műtrágyázásra általában nincs szükség. Szaporítása és megfiatalítása a gumócskák szétosztásával történik visszahúzódás után vagy nagyon kora tavasszal, még a levelek kihajtása előtt. Edényben inkább idényjellegű tavaszi díszként nevelik, az edényt nedvesen tartják, visszahúzódás után a közeget csak enyhén nedvesen tartják. A beállt állományok fagytűrését a gyakorlatban -23 °C körülire teszik, hótakaró nélküli fagyokban könnyű lombtakarás segít. Betegségek ritkák, túl nedves és rosszul szellőző termőhelyen szürkepenész vagy lisztharmat jelentkezhet, a fiatal leveleket a meztelen csigák károsíthatják.

Szerző: Kristýna | Revízió: 26.01. 2026