Sárga aszfodélusz Asphodeline lutea

Termék részletes leírása

Sárga aszfodélusz - feltűnő, termetes és rendkívül elegáns, hosszú életű évelő, amely a Földközi-tenger vidékéről és Délkelet-Európából származik. A kertekben magas, élénksárga virágfüzéreiért, keskeny, kékeszöld leveleiért és kivételes szárazságtűréséért becsülik, így a napos, szárazságkedvelő ültetések meghatározó növényei közé tartozik. Tőcsomós évelőként nő, általában 80–120 cm magasra, virágzáskor akár magasabbra is. Habitusa felálló, architekturális és igen karakteres. Levelei keskenyek, szálasak, kékeszöldek, tőlevélrózsában fejlődnek, és díszfüvek vagy liliomok leveleire emlékeztetnek. Virágzás után a levelek gyakran részben visszahúzódnak. Virágai májustól júniusig nyílnak. Csillag alakúak, hosszú, karcsú füzérekben állnak, amelyek messze a levelek fölé emelkednek. A virágok élénksárgák, alulról felfelé fokozatosan nyílnak, ezért a virágzás viszonylag hosszú. A virágok vonzzák a méheket és más beporzókat. Jól mutat sztyeppei és préri jellegű ültetésekben, kavicskertekben, napos lejtőkön, modern és természetközeli kompozíciókban, valamint az ágyás szoliter, domináns növényeként is. Kiválóan társítható díszfüvekkel, varjúhájakkal, zsályákkal, levendulákkal és más szárazságkedvelő évelőkkel.

Termesztés: A sárga aszfodélusz teljes napon fejlődik a legjobban, itt virágzik a legdúsabban, és itt őrzi meg tömör formáját. A könnyebb, nagyon jó vízáteresztő, inkább száraz, ideális esetben meszes talajt kedveli, semleges és lúgos közötti kémhatással (pH 6,5–8,5). Nem viseli el a nehéz, agyagos és télen pangó vizes talajokat. A kavicsmulcs nagyon előnyös. Az öntözés legyen mértékletes. Begyökeresedés után kifejezetten szárazságtűrő, csak tartós aszály idején kell öntözni. A túlöntözés a kudarc leggyakoribb oka. Trágyázást nem igényel, a túltrágyázás a virágzás rovására buja levélnövekedést okoz. Jól fagytűrő, általában –20 és –25 °C-ig, jó vízelvezetés mellett még ennél is jobban. Hidegebb vidékeken téli takarás ajánlott. Ellenálló a betegségekkel és kártevőkkel szemben, hosszú életű. Metszése nem szükséges. Virágzás után az elnyílt szárak eltávolíthatók, a leveleket a természetes visszahúzódásig meghagyjuk. Tőosztással vagy magvetéssel szaporítható, a tőosztást azonban óvatosan kell végezni, mert az átültetést nehezebben viseli.

Szerző: Kamila | Revízió: 26. 1. 2026