Sárga borsófa 'Lorbergii' Caragana arborescens 'Lorbergii'

Termék részletes leírása

Sárga borsófa 'Lorbergii' - a sárga borsófa feltűnően csüngő habitusú, finoman szeldelt lombozatú fajtája. Levelei a páfrányok leveleire emlékeztetnek, és könnyed, szinte egzotikus jelleget adnak a növénynek. Kifejlett korában 3–6 m magasra és 1,5–3 m szélesre nő. Növekedése inkább közepes ütemű, koronája fokozatosan festői, kaszkádszerű formát vesz fel. Gyakran törzsre oltják, így elegáns, fa alakú forma jön létre esernyőszerűen lecsüngő ágakkal, amelyek látványosan a talajig hajolnak. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, keskeny, mélyen bemetszett, világos- vagy középzöld levélkékből állnak, ősszel sárgás árnyalatúra színeződhetnek. Virágai tavasztól nyár elejéig jelennek meg, magányosan vagy kettesével állnak, pillangós alakúak, mélysárgák és körülbelül 2 cm hosszúak, szépen elütnek a levelek finom szerkezetétől. Elvirágzás után magvakat tartalmazó keskeny hüvelyek fejlődnek. A növény nem mérgező. Kiváló fagytűrés jellemzi −40 °C-ig, jól viseli a szárazságot és a városi környezetet, a szennyezett levegőt is. A kertben hangsúlyos szoliterként hat, emellett csoportos ültetésben, kavicságyásokban vagy könnyed, légies koronájú építészeti elemként is jól alkalmazható.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legjobban, a enyhe félárnyékot is elviseli, legszebben azonban meleg, nyitott termőhelyen virágzik. Rugalmas ágainak köszönhetően szeles helyekre, szélfogónak is alkalmas, az első években a szélvédett fekvés és a talajnedvesség ingadozását mérséklő mulcs segíti. A szegényebb és köves talajt is kedveli, a döntő a jó vízelvezetés, nehéz agyagban nő a gyökérrothadás kockázata. Az optimális pH körülbelül 6,0–8,0, a lúgosabb talajokat is tűri. Ültetés után a földlabdát mérsékelten nedvesen kell tartani, begyökeresedés után kifejezetten szárazságtűrő, öntözésre csak tartósabb aszály idején van szükség. A trágyázás mértékletes, tavasszal elegendő komposzt vagy kis adag komplex műtrágya. Pillangósvirágú fásszárúként megköti a levegő nitrogénjét, ezért nitrogénnel nem szabad túltrágyázni. A metszést kora tavasszal vagy elvirágzás után végezzük, a fenntartó visszavágás sűrűbb növekedést eredményez, az ifjítást mélyebb metszés után is jól tűri. A kéregből vagy faaprítékból készült mulcs stabilizálja a talajt és visszaszorítja a gyomokat. Ültetése március–május vagy szeptember–november között történik. Általában május–júniusban virágzik sárga, pillangós virágokkal, hüvelyei többnyire augusztus–szeptemberben érnek be. A beérett növények fagytűrését körülbelül -35 és -40 °C között adják meg, egyes leírások szerint akár -45 °C körül is; a fiatal növények érzékenyebbek a hó nélküli fagyokra. Edényben csak rövid ideig, kisebb fajtáknál termeszthető, ehhez nagy edény, jó vízelvezetés és a gyökerek téli fagyvédelme szükséges. Kezdők számára fontos a túlöntözés és az árnyékos hely elkerülése. A betegségek közül lisztharmat vagy levélfoltosság jelentkezhet, a kártevők közül levéltetű, túl nedves talajban gyökérrothadás. Az ajánlott ültetési távolság szabadon álló cserjeként 1,5–2,5 m, sövényként a kívánt sűrűségtől függően körülbelül 0,6–1,0 m.

Szerző: Lucie | Revízió: 23.2. 2026