Sárga gyűszűvirág Digitalis lutea

Termék részletes leírása

Sárga gyűszűvirág - rövid életű évelő, Nyugat- és Közép-Európában őshonos. A természetben világos tölgyesekben és bükkösökben, erdőszéleken és utak mentén nő, gyakran köves, helyenként meszes talajokon. A kertben lándzsás, fényes zöld levelekből álló tőlevélrózsát fejleszt, ebből szilárd, felálló szárak nőnek ki. Júniustól augusztusig egyoldalú fürtökben hozza apró, csöves-harang alakú, nagyjából 2–2,5 cm hosszú virágait. A virágok halvány citromsárgák, torkuk sötétebb. A kifejlett növény 0,6–0,9 m magas és körülbelül 0,3–0,4 m széles. Elvirágzás után apró magvakat rejtő toktermései érnek be, az állomány gyakran mérsékelten magról szaporodik, így a faj rendszeres pótlás nélkül is megmarad a termőhelyen. Virágai nektárt kínálnak, a poszméhek és a méhek szívesen látogatják őket. Az egész növény mérgező, a gyógyszerészetben hasznosított szívglikozidokat tartalmaz, ezért kisgyermekes vagy háziállatot tartó háztartásokban fokozott óvatosság ajánlott. Természetközeli ültetésekben, rózsák és cserjék mellett vagy díszfüvek között érvényesül, ahol finom sárga színe természetesebb hatást kelt, mint a közönséges piros gyűszűvirág élénk rózsaszín formái. 

Termesztés: Legjobban a napos vagy félárnyékos, ideális esetben szélvédett és télen nem pangóvizes termőhely felel meg neki. Alkalmas a jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy köves talaj, közepes humusztartalommal és jó vízelvezetéssel. Az ajánlott pH körülbelül 6,5–7,5, enyhén lúgos és meszesebb talajokon kiegyenlítettebben fejlődik. A konténeres növények ültetése általában márciustól októberig történik. Az ültetési távolság 35–40 cm körül legyen, ez a kívánt sűrűségtől függően négyzetméterenként nagyjából 6–8 növénynek felel meg. Öntözni főként ültetés után és hosszabb nyári szárazság idején szükséges, télen viszont fontos elkerülni a tartós túlnedvesedést, amely növeli a gyökérnyak rothadásának kockázatát. Tápanyag-utánpótlásként tavasszal vékony komposztréteg vagy mérsékelt trágyázás kiegyensúlyozott műtrágyával ajánlott, a túl magas nitrogénadag lágyabb szöveteket és nagyobb fogékonyságot eredményez. Elvirágzás után gyakran oldalsó virágszárak is megjelennek, ha a növény életerős marad. A kifejlett tövek körülbelül -25 és -30 °C között fagytűrők, a fiatal növények első telükön nehezebben viselik a fagy és a nedvesség együttes hatását, ezért segít a száraz mulcs és a vízelvezető réteg. A betegségek közül levélfoltosság vagy lisztharmat jelentkezhet, főként sűrű állományban és tartósan nedves lombnál, a kártevők közül időnként levéltetvek és csigák fordulnak elő.

Szerző: Kristýna | Revízió: 06.01. 2026