Sárgafenyő 'WB SDL #3 J.M' Pinus ponderosa 'WB SDL #3 J.M'

Termék részletes leírása

Sárgafenyő 'WB SDL #3 J.M'  - Észak-Amerika nyugati részének jellegzetes tűlevelűje, ahol száraz, köves lejtőkön és fennsíkokon nő. A 'WB SDL #3 J.M' fajta nagyon lassú növekedésű, sűrűn elágazó törpe forma, ezért kisebb kertekbe is alkalmas. Alacsony, szélesen kúp alakú vagy szabálytalanul gömbös cserjét nevel, évi hajtásnövekedése körülbelül 5–8 cm. Tízéves korára mintegy 60–80 cm magas és ugyanilyen széles, idősebb korban rendszerint 1,2–1,5 m-es, hasonló szélességgel. Tűlevelei hármasával állnak a rövidhajtásokon, közepesen hosszúak, finomak és rugalmasak, üde- vagy melegzöld árnyalatúak, érintésre gyantaillatúak. A fiatal hajtások puha, telt hatást keltenek, az idősebb ágakon megjelenik a sárgafenyőre jellemző pikkelyes kéreg. Virágai feltűnés nélküliek, tavasszal, általában májusban apró, sárgás porzós virágzatok jelennek meg, majd fokozatosan kisebb tobozok fejlődnek, amelyek több évig a növényen maradnak. Tömör habitusának köszönhetően egész évben szerkezetet ad kavicságyásokban, sziklakertekben, sztyeppi jellegű ültetésekben vagy előkertekben, ahol a megszokott gömb alakú lucfenyőket helyettesítheti. Nagyon jól mutat díszfüvekkel, alacsony borókákkal, varjúhájakkal és szárazságtűrő évelőkkel társítva, ahol állandó zöldje kiemeli a környező növények évszakos változásait.

Sárgafenyő - magas, termetes fa, amely hazai viszonyok között akár 20 m magasra is megnő. Koronája karcsún kúp alakú és sűrű, viszonylag rövid, vízszintesen szétterülő ágakkal. Kérge fahéjbarna, idősebb fákon nagyon vastag. Tűlevelei merevek, sötétzöldek és hegyesek, csomókban nőnek. A porzós tobozok sárgák, a termős tobozok vörösek. Az érett tobozok sárgásbarnák. Szoliterként bármely nagyobb kertben kiválóan érvényesül.

Termesztés: A legszebb színt és a legsűrűbb tűlevélzetet teljes napon fejlesztik, enyhe félárnyékban a fajták egy része még megbízhatóan nő, de a korona lazább. A szélvédett fekvés főként télen előnyös, amikor a szél és a nap együttes hatása elősegíti a tűlevelek kiszáradását, meleg síkvidéken a hűvösebb altalaj és a mulcs által teremtett mikroklíma segít. Jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy köves talaj válik be, kötött agyagtalajban fontos a vízelvezetés, a törpe formák érzékenyen reagálnak a túlöntözésre. Az ajánlott pH körülbelül 4,5–6,5, sok kerti talajban az enyhén savanyú vagy gyengén semleges közeg is megfelel. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők, meleg időszakban rendszeres öntözéssel, hogy a földlabda ne száradjon ki, különösen az első nyáron. Begyökeresedés után szárazságtűrése közepes vagy magas, a törpe fajtáknál mégis megéri az egyenletes nedvesség hosszan tartó hőségben. A trágyázás mértékletes legyen, tavasszal kisebb adag lassan oldódó, tűlevelűeknek való műtrágyával, a túlzott nitrogén növeli a puha hajtásnövekedést és a betegségek kockázatát. Metszésre általában nincs szükség, a sűrítés érdekében májusban–júniusban olykor visszakurtítják a tavaszi „gyertyákat”. A fakéregmulcs stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Gyakran nevelik edényben is, ehhez vízelvezető réteg, jó vízáteresztő közeg és az edény téli védelme szükséges a gyökerek átfagyása ellen, olvadáskor figyelni kell a nedvességre. A törpe fenyők fagytűrése általában magas, -30 °C körüli, kockázatot inkább a téli kiszáradás és a túlöntözés jelent. A kártevők közül szárazságban takácsatkák és levéltetvek jelenhetnek meg, a betegségek közül tűlevélhullás és kötött talajban gyökérrothadás. A tőtávolságot a várható szélesség szerint kell megválasztani, tájékoztatásul párnás formáknál 0,8–1,5 m, szélesebb törpe fajtáknál 1,5–2,5 m körül.

Szerző: Kristýna | Revízió: 28.11. 2025