Sárgás sás Carex lurida

Termék részletes leírása

Sárgás sás - észak-amerikai sás a palkafélék családjából. Nedves réteken, folyóártereken és mocsaras területeken terjedt el az USA keleti részétől Mexikón és a Karib-térségen át Dél-Amerika északi részéig. Fajneve a termések érés közbeni „sárgás” színére utal. A kertben szilárd, zsombékos csomókat alkot agresszív terjedés nélkül, általában 45–90 cm magasra és 30–60 cm szélesre nő. Levelei szalagszerűek, élénkzöldek, finoman bordázottak, nagyjából 30–60 cm hosszúak, a sásokra jellemző élesebb szélekkel. Májustól szeptemberig szél által beporzott zöld kalászkák jelennek meg, amelyekből gyorsan feltűnő termésállás fejlődik. A tömlők göröngyös „tobozkákba” és „sünökbe” csoportosulnak sárgászöld–szalmaszínű, később barnás árnyalatokban. Gyakran télig megmaradnak, és a fő szezonon kívül is építészeti rajzolatot adnak az állománynak. A növény nem kifejezetten illatos, levelei szélei azonban kezeléskor élesebbek lehetnek. Természetközeli ültetésekben kerti tavak és patakok mellett, esőkertekben, valamint stabil zöld háttérként érvényesül nőszirmok, tollbugák, legyezőfüvek, páfrányok vagy árnyékliliomok között. A termésállásos száraz szárakat friss és szárazkötészetben egyaránt felhasználják, a meghagyott termések pedig téli struktúrát és búvóhelyet nyújtanak az apró élőlényeknek.

Termesztés: Humuszos, jó vízáteresztő, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajt igényel, amely tartósan enyhén nedves, de nem lehet túlázott. Félárnyékos vagy árnyékos termőhelyen fejlődik a legjobban, ahol megőrzi tömör növekedését és díszes leveleit. A közvetlen napfény megperzselheti a leveleket vagy azok száradását okozhatja. Trágyázása tavasszal ajánlott, kis adag kiegyensúlyozott, díszévelőknek való trágyával, esetleg komposzttal kiegészítve az életerő és az állomány sűrűsödése érdekében. A metszést tavasszal végezzük, ekkor eltávolítjuk az elöregedett és sérült leveleket, ami elősegíti a növény ápolt, tömör habitusát. Az öntözés főként ültetés után és hosszabb szárazság idején elengedhetetlen, a kifejlett növények azonban közepesen tűrik az átmeneti vízhiányt. Több tő ültetésekor kb. 30–40 cm-es tőtávolság ajánlott, hogy az állomány gyorsan összezáródjon, és megőrizze díszítő megjelenését. Fagytűrő, téli védelmet nem igényel.

Szerző: Nikol | Revízió: 20.1. 2026