Sárgásfehér here Trifolium ochroleucum

Termék részletes leírása

Sárgásfehér here - a pillangósvirágúak családjába tartozó évelő faj, amely Európától Nyugat-Ázsiáig és Északnyugat-Afrikáig terjedt el. A természetben szárazabb vagy mérsékelten nedves réteken, legelőkön, erdőszegélyeken és tisztásokon él, gyakran bázikus alapkőzeten. A növény alacsony csomókat fejleszt kúszó rizómával és kb. 20–40 cm magas, felemelkedő szárakkal. Levelei hármasan összetettek, finoman szőrösek, elliptikus levélkékkel. Júniustól júliusig jelennek meg a kb. 2–3 cm átmérőjű, gömbös vagy tojásdad virágfejek, amelyek eleinte krémszínűek, majd fokozatosan halványsárgák lesznek. Virágai bőséges nektár- és virágporforrást kínálnak a méheknek és a poszméheknek, ezért a faj természetközeli ágyásokban, réti vetésekben és extenzív felületeken is jól alkalmazható. Pillangósvirágú növényként a gümőbaktériumokkal szimbiózisban megköti a légköri nitrogént, így hozzájárul a talaj termékenységéhez a fajgazdag társulásokban. A kertben szerény megjelenésű, mégis világos, krémsárga hangsúlyt ad az ültetésnek, amely jól érvényesül az ezüstös levelek és a finom díszfüvek mellett. Virágfejei elvirágzás után is megtartják formájukat, és száraz kompozíciókban természetes textúraként is szolgálhatnak. Jól társítható kakukkfüvekkel, zsályákkal, alacsony árvalányhajfajokkal vagy cickafarkkal.

Termesztés: A legmegfelelőbb termőhely a teljes napfény, melegebb vidékeken az enyhe félárnyékot is elviseli. A talaj legyen jó vízáteresztő, homokos vályog vagy köves, inkább szegényebb, magasabb mésztartalommal, a tartós túlnedvesedés csökkenti a növény életerejét. Az optimális pH nagyjából 6,5 és 8,0 között van. Az ültetés vagy vetés hazai viszonyok között általában áprilistól júniusig történik, esetleg nyár végén is, az őszi időpontban a növények korábban begyökeresednek. Öntözni csak a megeredésig szükséges, a beállt tövek a szárazságot viszonylag jól tűrik. Tápanyag-utánpótlásra általában nincs szükség, túl tápdús talajon az állomány fellazulhat. Elvirágzás után az állomány visszavágható a sűrűsödés és az ápoltabb megjelenés érdekében. A beállt növények fagytűrése kerti körülmények között általában -25 °C körül van. Évelőágyásokban négyzetméterenként kb. 9–12 tővel számolunk, 25–30 cm-es tőtávolsággal. Magról történő telepítéskor a magokat sekélyen vetjük, és kelésig enyhén nedvesen tartjuk, 18–20 °C körüli hőmérsékleten a csírázás gyors. Kötöttebb talajon segít, ha az ültetőgödörbe kavicsot vagy durva homokot keverünk. A leggyakoribb problémát a fiatal növényeken a csupasz csigák, hosszan tartó szárazság és sűrű állomány esetén pedig a lisztharmat okozza, a tartós pangó víz gyökérrothadáshoz vezethet.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.02. 2026