Sargent-bangita 'Onondaga' Viburnum sargentii 'Onondaga'

Termék részletes leírása

Sargent-bangita 'Onondaga' - fiatalon felálló, később inkább lekerekedő növekedésű cserje. Az 'Onondaga' fajtát az amerikai National Arboretum vezette be 1966-ban, és Dr. Donald Egolf nemesítői munkájához kötik. Felálló vagy lekerekedő, több törzsű cserjévé fejlődik, a hazai kertekben általában 1,8–2,5 m magas és 1,5–2 m széles. Levelei átellenesek, háromkaréjúak vagy juharlevélszerűek, durvább tapintásúak, erőteljesen erezettek, általában 8–12 cm szélesek. Kihajtáskor bronzos bíbor vagy borvörös árnyalatúak, nyáron kizöldülnek, de erezetükben gyakran megmarad a bíboros árnyalat, ősszel vöröses-ibolyás, bronzos vagy vörös színt öltenek. Májustól júniusig nyílnak a mintegy 8–12 cm széles, lapos virágzatok. A mélyvörös bimbókból középen kisebb, termékeny virágok bomlanak ki, gyakran bíbor portokokkal, a virágzat szélén pedig nagyobb, fehér, meddő virágok ülnek. A virágok vonzzák a beporzó rovarokat. Beporzás után áttetsző piros termések képződhetnek, gyakran kisebb mennyiségben, ezeket a madarak fogyasztják. A termések díszértékűek, emberi fogyasztásra nem alkalmasak. A Viburnum sargentii 'Onondaga' csemetéi szoliterként, természetes hatású csoportokban, szabadon növő takarósövényekben és nagyobb cserjecsoportokban mutatnak jól.

Termesztés: A napos vagy félárnyékos termőhelyet kedveli, ahol elegendő fényt kap a bő virágzáshoz, a talaj pedig nyáron sem szárad ki teljesen. A bangiták a humuszos, közepesen kötött vagy vályogos, jó vízelvezetésű, egyenletesen nedves talajt kedvelik. Az enyhén savanyú és a semleges pH-t is elviselik, sok fajta meszes talajon is jól fejlődik. Ültetéskor előnyös komposztot adni a talajhoz, a kéregmulcs pedig csökkenti a párolgást, és védi a gyökérzetet a hőmérséklet-ingadozástól. A bangiták az egész szezonban ültethetők, nagyobb szárazság idején rendszeres öntözésről kell gondoskodni. Szabadon növő élősövényhez a bangitákat egymástól körülbelül 1,5–2 m-re ültetjük, szoliterként legalább 2–3 m szélességű helyet igényelnek. Az ültetést követő első években fontos a rendszeresebb öntözés, később a cserjék a rövid szárazságot elviselik, a tartós vízhiány azonban csökkenti a virágzatok méretét. Tavasszal ajánlott komposztot vagy díszcserjéknek való trágyát adni. A bangiták metszése az elöregedett, egymást keresztező vagy elfagyott ágak eltávolítására irányul, az esetleges formázást virágzás után végezzük. A legtöbb bangita viszonylag ellenálló a betegségekkel szemben, időnként levéltetvek vagy levélfoltosság jelentkezhet, ezek előfordulását a jól szellőző termőhely és a nem túlöntözött talaj mérsékli. Jól tűrik a közép-európai teleket, és általában a −20 °C alatti lehűlést is elviselik.

Szerző: Nikol | Revízió: 30.6. 2026