Selyemakác 'Rouge de Tuilière' Albizia julibrissin 'Rouge de Tuilière'

Termék részletes leírása

Selyemakác 'Rouge de Tuilière' - a perzsa selyemakác pillangósvirágúak családjába (Fabaceae) tartozó díszfajtája, amelyet feltűnően sötét rózsaszín–kárminrózsaszín virágaiért kedvelnek. A faj Irántól a Himaláján át Kínáig és Koreáig honos, Európa melegebb vidékein szoliter faként nevelik. A fajta többtörzsű cserjévé vagy kisebb fává fejlődik, laposan szétterülő, ernyő alakú koronával. Levelei kétszeresen szárnyasan összetettek, finomak, 20–40 cm hosszúak, és este összecsukódnak, így a korona nappal és éjjel is változó hatást kelt. Nyáron, leggyakrabban júliusban és augusztusban virágzik, ekkor jelennek meg a 3–5 cm-es gömb alakú virágzatok hosszú porzószálakkal, amelyek telítettebb színe a fajta fő ismertetőjegye. A virágok enyhén illatosak, és vonzzák a méheket. Ősszel 10–20 cm körüli lapos hüvelytermések fejlődhetnek. Kifejlett mérete általában 6–8 m × 4–6 m, és könnyű árnyékot ad. A kertben jól illeszkedik a szárazságkedvelő évelőkhöz és díszfüvekhez, például csenkeszekhez, árvalányhajhoz, zsályákhoz vagy levendulákhoz, és kavicságyásban is érvényesül kővel és meleg árnyalatú mulccsal. Egzotikus bájú, vonzó szoliterként tűnik ki.

Termesztés: A selyemakác a napos, meleg körülményeket kedveli, de a különböző talajtípusokat viszonylag jól tűri, a szárazabb és szegényebb talajokat is. A jó vízelvezetésű talajt szereti, és az időnkénti szárazságot is elviseli. Melegebb éghajlatra való, a fagyos telekre érzékeny lehet. A fiatal növényt fagyok előtt célszerű megvédeni a törzs megfelelő, légáteresztő anyaggal való betakarásával és a gyökerekre terített mulcsréteggel, az idősebb, akklimatizálódott példányok azonban gond nélkül elviselik a -25 °C-ot is. Fagytűrésüket őszi káliumos és foszforos trágyázással segíthetjük. Metszést nem igényel, az alakító vagy ifjító beavatkozásokat kora tavasszal, a fagyok után végezzük, az ágakat legfeljebb hosszuk harmadával vágjuk vissza. Az ültetés ideális ideje márciustól májusig vagy szeptemberben és októberben, hűvösebb vidékeken a tavaszi időpont előnyösebb. Hazai viszonyok között a betegségekkel és kártevőkkel szemben inkább ellenálló, csak a tavaszi késői fagyok károsíthatják, ezek után azonban az idősebb fából jól kihajt. Helyesen megválasztott termőhelyen és megfelelő gondozással hosszú életű, mutatós fává fejlődik, amely nyáron finoman szűrt árnyékot ad és vonzza a beporzókat. Díszes megjelenése és mutatós virágai miatt gyakran ültetik. Egzotikus szépsége, valamint a rovarokat és lepkéket a kertbe vonzó képessége miatt kedvelt.

Szerző: Kristýna | Revízió: 10.02.2026