Selymes lilaakác 'Ikoyama Fuji' Wisteria brachybotrys 'Ikoyama Fuji'

Termék részletes leírása

Selymes lilaakác 'Ikoyama Fuji' - gyakran 'Okayama' szinonimával is szerepel, amelyet például az RHS is használ. A selymes lilaakác fajtája, a faj Japánból származik. A gyakrabban termesztett kínai vagy japán lilaakáctól rövidebb, teltebb fürtjei, puhán molyhos lombja és erős illata különbözteti meg. Virágai mély- vagy levendulalilák, világosabb felső sziromcimpával és sárga folttal, lecsüngő fürtökben nyílnak, amelyek általában 10–15 cm, egyes európai források szerint 15–25 cm hosszúak. Májusban, gyakran csak a hónap második felében virágzik, vagyis valamivel később, mint a korábbi lilaakácok, ami hazai viszonyok között értékes, mert kisebb a késői fagyok okozta károsodás kockázata. A fajta lombhullató, fás szárú, és az óramutató járásával ellentétes irányban csavarodik. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, a hajtások korától és erősségétől függően 8–14 cm-esek, akár 35 cm körüliek is lehetnek, üde- vagy középzöldek, finoman szőrösek és tapintásra puhák, innen ered a faj magyar és angol neve is. Kifejlett korában körülbelül 6–8 m magasra nő, nagyon jó körülmények között akár magasabbra is, az állomány szélessége a vezetés módjától függően nagyjából 3–4 m. Elvirágzás után bársonyosan molyhos hüvelyek képződhetnek, amelyek díszesek, de a magokhoz hasonlóan mérgezők. A fajta pergolákra, lugasokra, oszlopokra, rácsokra és a házak meleg falai mellé is alkalmas. Jól társítható nyáron virágzó iszalagokkal, szilárd szerkezetekre futtatott rózsákkal vagy egyszerű építészeti elemekkel, ahol puha textúrája és tömör virágfürtjei érvényesülnek. Méhcsalogató, virágzáskor feltűnő illattal is gazdagítja a kertet.

Termesztés: A lilaakácnak a növekedéshez erős támaszra van szüksége, mert néhány év alatt jelentős méretűre nőhet. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2–3 évben különös gondot fordítunk rá, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú trágyával pótlólag trágyázni, hogy a szövetek ősszel beérjenek. Az első években télire ajánlott a növényt fenyőgallyal takarni. Kemény teleken visszafagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a növényt cserepestül vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem ázik. 40x40x40 cm-es gödröt ásunk, aljára 10 cm vastag réteg jól érett trágyát vagy komposztot teszünk, majd beültetjük. 1–2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint ahogy eredetileg nőtt. Legalább 30 cm-re ültessük a faltól vagy más növénytől. Metszés: A lilaakác rendszeres metszést igényel, enélkül akár csak 15 év után kezdene virágozni. Ültetéskor a főhajtást 50–70 cm-re kurtítjuk, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük vissza. A vegetációs időszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél felett visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem kurtítjuk). A fő vesszőt nem kurtítjuk. Amikor a visszakurtított egyéves oldalhajtásokból fejlődő vesszők elérik a 25 cm-t, az 5–6. levél felett visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15–20 cm-t. A fő vesszőt hagyjuk nőni. A második évben kora tavasszal, amikor már nem fenyeget fagy, az előző évben nőtt hajtásokat az 5–6. rügy felett visszavágjuk, a rövidebb ágacskákat nem metsszük. A vezérhajtást egyáltalán nem metsszük. A vegetációs időszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél felett visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, ha a vesszők elérik a 25 cm-t. A fő vesszőt hagyjuk nőni. Az ültetés utáni harmadik évben az oldalágakon, a tavalyi hajtások kétéves fáján már virágrügyeknek kell lenniük. Ha a hosszabbító hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal az 5–6. rügy felett kurtítjuk őket, a főhajtás alatti összes többit a 3–4. rügy felett kurtítjuk, a rövidebb és gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-t meghaladó vesszőket. A további években a lilaakác általában már nem igényel metszést, a virágzó ágacskák fokozott képződése mérsékli a növekedést. Ha a vezérhajtás meghaladja a kívánt magasságot, vízszintes helyzetbe kötjük ki. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Revízió: 16.3. 2026