Selymes lilaakác 'Showa Beni' Wisteria brachybotrys 'Showa Beni'

Termék részletes leírása

Selymes lilaakác 'Showa Beni' - a díjnyertes fajta feltűnően illatos virágokat hoz finom rózsaszín árnyalatokban, fehér szárnyakkal és a vitorlán sárga folttal. A fürtök szabályos, kb. 15–25 cm hosszú függönyökben csüngenek, az egyes virágok a fürt tövétől a csúcsa felé fokozatosan nyílnak, így a virágzás látványa folyamatosan, több napon át tart. Hazai viszonyok között általában májusban–júniusban, a lombfakadással egy időben virágzik, ami kiemeli a virágok színét a friss zöld háttéren, és egyben csökkenti a bimbók késő tavaszi fagykárának kockázatát. Közepesen erős növekedésű kúszónövény, amely szilárd támasztékon a nevelés módjától és a metszés erősségétől függően rendszerint 4–8 m magasra és 3–5 m szélesre fejlődik. Levelei páratlanul szárnyasak, 25–35 cm hosszúak, tavasszal világos- vagy középzöldek, ősszel sárga árnyalatúvá válnak. Virágait poszméhek és méhek is látogatják. Elvirágzás után zöld, finoman molyhos, magvakat tartalmazó hüvelyek fejlődnek – a növény minden része mérgező, ha elfogyasztják. Pergolákon, íveken és napos falakon mutat a legszebben, ahol rövidebb, tömöttebb fürtjei szabályos, ritmikus függönyt alkotnak. Jól társítható a nyártól virágzó iszalagokkal, a világosabb árnyalatú rózsákkal, valamint a sötétzöld, fényes levelű fás szárúakkal, amelyek kiemelik a textúrák kontrasztját.

Termesztés: A lilaakác növekedéséhez erős támasztékra van szükség, számolni kell azzal, hogy néhány év alatt akár 10 méteresre is megnőhet. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2–3 évben különös gondot fordítunk rá, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú trágyával pótlólag tápanyagot adni, hogy a szövetek ősszel beérjenek. Télre az első években ajánlott a növényt fenyőgallyal betakarni. Kemény teleken visszafagyhat, de rendszerint újra kihajt. Ültetés előtt a cserepes növényt vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem ázik. 40x40x40 cm-es gödröt ásunk, aljára 10 cm vastag réteg jól érett trágyát vagy komposztot teszünk, majd beültetjük a növényt. 1–2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint ahogy korábban nőtt. A falaktól és más növényektől legalább 30 cm távolságra ültessük. Metszés: A lilaakác rendszeres metszést igényel, enélkül akár csak 15 év után kezdene virágozni. Ültetéskor a főhajtást 50–70 cm-re kurtítjuk, az oldalhajtásokat 3 rügyre vágjuk vissza. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem kurtítjuk). A főhajtást nem kurtítjuk. Amikor a visszakurtított egyéves oldalhajtásokból fejlődő hajtások elérik a 25 cm hosszúságot, az 5–6. levél fölött visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15–20 cm-t. A főhajtást hagyjuk tovább nőni. A második évben kora tavasszal, amikor már nem fenyeget fagy, az előző évben nőtt hajtásokat az 5–6. rügy fölött visszavágjuk, a rövidebb ágacskákat nem metsszük. A vezérhajtást egyáltalán nem metsszük. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, valahányszor a hajtások elérik a 25 cm-t. A főhajtást hagyjuk tovább nőni. Az ültetést követő harmadik évben az oldalágakon, az előző évi hajtások kétéves fáján már virágrügyeknek kell lenniük. Ha a hosszabbító hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal az 5–6. rügy fölött visszakurtítjuk őket, a főhajtás alatti összes többit a 3–4. rügy fölött kurtítjuk vissza, a rövidebb és gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, mert ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-nél hosszabb hajtásokat. A további években a lilaakác rendszerint már nem igényel metszést, a virághozó ágacskák fokozott képződése mérsékli a növekedést. Ha a vezérhajtás meghaladja a kívánt magasságot, vízszintes helyzetbe kötözzük. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Revízió: 13.11.2025