Siebold-díszalma 'Scarlett' Malus toringo 'Scarlett'

Termék részletes leírása

Siebold-díszalma 'Scarlett' - kelet-ázsiai, pontosabban japán és koreai eredetű díszfa vagy díszcserje, amely különleges tulajdonságaival lenyűgözi a kertészeket. Növekedése kompakt, mintegy 3–6 méter magasra nő, így jó választás kisebb kertekbe vagy nagyobb fa- és cserjecsoportok részeként. Széles tojásdad vagy gömbölyded koronája hatásos sziluettet alkot, főként csodás vörös leveleinek köszönhetően, amelyek feltűnően elütnek más fák megszokott zöld lombjától. A vörös szín tavasszal, a kihajtáskor jelenik meg, ekkor a legintenzívebb. A levelek érdekes, az almafáknál szokatlan háromkaréjos alakúak. Díszes lombja mellett e fajta lenyűgöző mennyiségű finom, mély borvörös virágot hoz, amelyek tovább fokozzák esztétikai értékét. Termése, az almácska, bár kicsi és keserű, piros színű, és vonzó díszítőelem, amely odacsalogatja a madarakat és a kert más lakóit. A tavaszi és nyári díszítőértéken túl, amikor a fajta virágzik, és vörös leveleket és virágokat hoz, a 'Scarlett' télen is dekoratív. A piros almácskák a hidegebb hónapokban is díszítik a fát, így a téli kertbe is színt visznek. A Malus toringo 'Scarlett' díszítő tulajdonságokra irányuló nemesítés eredménye, és a kertészek és tájépítészek kedvelt választásává vált. Esztétikai értéke és ellenálló képessége az év különböző szakaszaiban keresett, vonzó kerti növénnyé teszi.

Termesztés:  A teljes napot, esetleg az enyhe félárnyékot kedveli, napos helyen a virágképződés és a termés színeződése a legkifejezettebb. A legmegfelelőbb a mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, közepesen nedves, jó vízelvezetésű talaj, ideálisan 6,0–7,5 pH-értékkel. Kötött agyagtalajban előnyös kavics vagy durvább szerves anyag bedolgozása, nagyon száraz termőhelyen a talajtakarás segít a nedvesség megőrzésében. Ültetése a földlabda típusától függően leggyakrabban márciustól novemberig történik, ültetés után rendszeresebb öntözés ajánlott, főként az első két tenyészidőszakban. Begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a tartós aszály azonban csökkenti a virágzást és a termés méretét. Általában elegendő a mérsékelt tavaszi trágyázás, a nitrogén túladagolása növeli a levéltetvekkel szembeni érzékenységet. A metszés alakító, később ritkító metszésre korlátozódik, amelyet virágzás után vagy kora tavasszal végzünk, hogy a korona levegős maradjon, és eső után gyorsan felszáradjon. Hazai viszonyok között megbízhatóan fagytűrő, nagyjából −29 °C-ig, a fiatal fák azonban szélvédett helyen, késő tavaszi fagyoktól mentes fekvésben fejlődnek a legjobban. Szoliterként legalább 4–5 m távolságot hagyjunk a többi fás növénytől, lazább sövényben a tőtávolság körülbelül 1–1,5 m. A lehetséges kártevők közé tartoznak a levéltetvek és a sodrómolyok, a betegségek közül kedvezőtlen években varasodás vagy lisztharmat jelentkezhet, beavatkozásra mégis csak ritkán van szükség.

Szerző: Nikol | Revízió: 15.12.2025