Siebold-eleuterokokkusz 'Variegatus' Eleutherococcus sieboldianus 'Variegatus'

Termék részletes leírása

Siebold-eleuterokokkusz 'Variegatus' - a 'Variegatus' fajtát 3–5 levélkére tagolt leveleiért ültetik, amelyeknek közepe középzöld, szegélye krémfehér vagy sárgás. Ágai felállók, idővel oldalra ívelnek, így a cserje enyhén szétterülő habitusú. Kertekben általában 1,8–2,5 m magasra és ugyanilyen szélesre nő. A szárcsomókon és a levélnyelek tövén erős tüskék jelennek meg, ezért a fajta átjárást gátló sávként vagy alacsony védősövényként is használható. Virágzata apró, fehéreszöld ernyő, többnyire júniusban–júliusban nyílik, és nem ez a fő dísze. Elvirágzás után szeptembertől fekete bogyók fejlődnek, amelyek gyakran sokáig a cserjén maradnak, és vonzzák a madarakat. Az egyes levélkék körülbelül 5 cm hosszúak, szélük fűrészes, ősszel sárgára színeződnek. Növekedése közepes, teljes méretét nagyjából 10–20 év alatt éri el. Tarkasága árnyékban is kifejezett marad, ahol levelei világos foltként hatnak a sötétebb zöld között.

Termesztés: Az eleuterokokkusz termesztéséhez a napos vagy félárnyékos, szélvédett hely válik be, ahol a cserjét télen nem szárítja ki a szél. A legjobb a humuszos, jó vízáteresztő, folyamatosan enyhén nedves talaj tartós pangó víz nélkül, a megfelelő pH körülbelül 6,0–7,0. Márciustól novemberig ültethető, fagyos időszakok kivételével. Az öntözés ültetés után és hosszabb aszályos időszakokban a legfontosabb, a lombkomposzt- vagy faaprítékmulcs segít megőrizni a nedvességet és védi a gyökérzónát. A metszés általában a sérült vagy elöregedett hajtások eltávolítására korlátozódik a tél végén, a cserje magától is besűrűsödik. A tavaszi komposztos trágyázás kiegyensúlyozott növekedést biztosít. A kifejlett növények körülbelül -20 °C-ig fagytűrők, fiatal ültetéseknél hidegebb fekvésben ajánlott a gyökérnyak téli takarása. A tüskék miatt metszéskor óvatosabb kezelésre kell számítani. Egészségi állapota általában jó, túlöntözéskor gombás betegségek jelentkezhetnek, a fiatal hajtásokon olykor levéltetvek. Zárt állományhoz négyzetméterenként körülbelül 1–2 növénnyel számolunk, lazább csoportba mintegy 1–1,5 m-es távolságra ültetjük. Városi zöldfelületeken a szennyezett levegő tűrése miatt is alkalmazzák, ha jó minőségű földdel töltött gyökértere van. Edényben csak átmenetileg tartható, mert a cserje fokozatosan nagyobb földtérfogatot és rendszeres öntözést igényel.

Szerző: Nikol | Revízió: 24.2. 2026