Sima ecetfa 'Laciniata' Rhus glabra 'Laciniata'

Termék részletes leírása

Sima ecetfa 'Laciniata' - az ecetfa Észak-Amerikából származó, látványos fajtája. Laza, szétterülő, gyakran többtörzsű cserjét nevel ernyőszerű koronával. Kifejlett korában 200–300 cm magasra és hasonlóan 200–300 cm szélesre nő. Lombhullató, összetett levelei mélyen szárnyasan szeldeltek és finoman hasogatottak, ami trópusi hatású, nagyon könnyed megjelenést kölcsönöz a növénynek. A tenyészidőszakban a levelek mélyzöldek, ősszel azonban a sárga, a narancs és a ragyogó vörös lenyűgöző árnyalataiba fordulnak. Júniustól júliusig virágzik, ekkor az ágak végén sűrű, felálló, sárgászöld bugavirágzatok jelennek meg. A nőivarú növényeken ezt követően sűrű, kúp alakú termésbugák fejlődnek, tele apró, bársonyosan szőrös, piros csonthéjas termésekkel, amelyek gyakran télig a cserjén maradnak. A növény csersavakat tartalmaz, nedve érzékenyebb személyeknél enyhe bőrirritációt okozhat. A fajta előnye a -35 °C-ig terjedő kiemelkedő fagytűrés és a kiváló alkalmazkodóképesség a sovány, homokos és száraz talajokhoz is. Kevesebb gyökérsarjat hoz, mint rokona, a torzsás ecetfa (Rhus typhina), a nem kívánt sarjakat mégis ajánlott eltávolítani. A kerttervezésben elsősorban őszi szoliterként alkalmazható gyepfelületeken, napos lejtőkön, kavicságyásokban vagy természetközeli kertekben.

Termesztés:  Teljesen napos, meleg és nyitott termőhelyet igényel, ez elengedhetetlen a tömör növekedéshez, a bő virágzáshoz és a rendkívül intenzív, ragyogó vörös őszi lombszínhez. Ideális számára a könnyű, nagyon jó vízáteresztő, homokos vályog, kavicsos vagy sovány talaj semleges vagy enyhén lúgos pH-val. Ez az igénytelen cserje száraz lejtőkön és terméketlen, köves aljzaton is jól fejlődik, a nehéz, tömörödő és tartósan nedves talajokat azonban egyáltalán nem tűri. Az öntözés legyen nagyon mérsékelt: rendszeresebb vízellátást csak a fiatal csemete igényel ültetés után, a mély gyökérzetű kifejlett cserjék kitűnően alkalmazkodnak a tartós nyári szárazsághoz és hőséghez. Átlagos talajban trágyázás nem szükséges, a nitrogénes túltrágyázás pedig kifejezetten nemkívánatos, mert túl buja hajtásnövekedést okoz, a fa nehezebben érik be és könnyebben elfagy. A metszést és az ápolást kora tavasszal (február–március) végezzük, ekkor a cserje erőteljesen ifjítható vagy a talaj fölött alacsonyan visszavágható, ami óriási levelű, erős új hajtások képződését serkenti. A nem kívánt föld alatti sarjakat rendszeresen el kell távolítani. Csoportos ültetésnél vagy szabadon növő sövényként 1,5–2 méteres tőtávolság ajánlott, számolni kell azzal, hogy a cserje sarjakkal idővel sűrű, terjeszkedő telepeket képezhet. Hazai viszonyok között teljesen fagytűrő (-35 °C-ig), hidegebb vidékeken is minden védelem nélkül gond nélkül áttelel, és kiválóan ellenáll a szeles, hótakaró nélküli fagyoknak, valamint a városi légszennyezésnek.

Szerző: Lucie | Revízió: 9.9. 2026