Sima szurokfű 'Rosenkuppel' Origanum laevigatum 'Rosenkuppel'

Termék részletes leírása

Sima szurokfű 'Rosenkuppel' - rendkívül mutatós évelő. A keleti Mediterráneumból és a Közel-Keletről származik, ahol napos lejtőkön és ritkás bozótosokban, köves, gyakran meszes talajon él. A 'Rosenkuppel' európai szelekció, amelyet német termesztők nemesítéseként is említenek. Nagy-Britanniában 2012-ben elnyerte az RHS Award of Garden Merit díjat. Körülbelül 40–60 cm magas és 40–60 cm széles félcserjét nevel. Vékony, bíborszínű szárai teljes virágzáskor kissé kihajlanak. Levelei aprók, oválisak és illatosak. Színük a zöldtől a bíborosan futtatottig terjed, sötétebb erezettel. Szétmorzsolva a gyógynövénykeverékekben is kedvelt, jellegzetes illóolajokat árasztják. Júniustól szeptemberig a hajtások végén 4–6 cm-es tömött virágfejek jelennek meg. Ezeket rózsás-lila árnyalatú, apró csöves virágok és tartós bíbor murvalevelek alkotják. A virágzat elvirágzás után is megtartja formáját, vágásra és szárításra is használható. A növény kifejezetten méhcsalogató, és a lepkéket is vonzza. Az ültetésekbe finom „mediterrán” hangulatot visz, ezért sziklakertbe, kavicságyásba, utak szegélyére és edénybe is ajánlott. Kompozíciókban jól illik a levendula, a macskamenta, a zsályák, a varjúhájak, a kakukkfüvek és az alacsony díszfüvek mellé.

Termesztés:  Teljes napfényt és meleg, védett helyet igényel, ahonnan a víz gyorsan elfolyik. Ideális számára a magaságyás, a kavicsos ültetés vagy a száraz kőfal. Legjobban könnyű, kavicsos vagy köves, inkább száraz talajban fejlődik, körülbelül 6,5–8,0 pH-n. Kötöttebb kerti talajban durva homok és kavics hozzáadásával javítjuk a vízelvezetést, hogy a gyökérnyak télen ne maradjon nedves. Öntözésre főként ültetés után és edényes tartás esetén van szükség. A tartós túlöntözés gyökérrothadáshoz vezet, és a növény évelő jellege elvész. A tápanyag-utánpótlás legyen mértékletes, mert soványabb talajon tömörebb párnát tart. Elvirágzás után a virágszárakat gyakran visszavágják, ami elősegíti az újabb lombosodást és a rendezett szegélyt. A fő metszést tavasszal, a fagyok elmúltával végezzük. Ültetése márciustól októberig lehetséges. Az ajánlott tőtávolság 20–25 cm, ez nagyjából 16–25 tőnek felel meg négyzetméterenként. Hazai viszonyok között beválik a téli nedvesség elleni védelem, például kavicsmulccsal és könnyű takarással. Fagytűrését nagyjából -23 °C-ig adják meg, a legnagyobb veszélyt mégis a téli nedvesség és az ismétlődő olvadás és fagyás jelenti. Hidegebb fekvésben gyakran edényben nevelik, és világos, hűvös helyen teleltetik, ahol nem fagy át tartósan. Árnyékban és magasabb páratartalom mellett lisztharmat és levéltetvek jelenhetnek meg, jól szellőző, napos termőhelyen az állomány stabil marad.

 Szerző: Nikol | Revízió: 2.2. 2026