Simafenyő 'Bennett O.D.' Pinus strobus 'Bennett O.D.'

Termék részletes leírása

Simafenyő 'Bennett O.D.' - a faj Észak-Amerika északkeleti részéről származik, ahol kiterjedt tűlevelű erdőket alkot. Európába már a 18. században került, és a mérsékelt éghajlaton finom, puha tűleveleiért díszfaként ültetik. A 'Bennett O.D.' fajta az úgynevezett sárkányszem-hatású formák csoportjába tartozik, amelyeknél a tűlevelek hosszanti irányban sárgászöld csíkozásúak. Kisebb, eleinte inkább keskeny kúp alakú, lazább habitusú fává nő. Tízéves korára körülbelül 1,5–2 m magas és 0,8–1 m széles, kifejlett állapotban a kertben általában 3–4 m magas és 1,5–2 m széles, a termőhelytől és a körülményektől függően. A tűlevelek puhák, ötösével állnak egy csomóban, kb. 7–10 cm hosszúak, alapszínük kékeszöld, széles aranysárga csíkokkal. Tavasszal az új hajtások feltűnően aranyszínűek, nyáron zöldesarany tónusúvá szelídülnek, így a korona egész évben világosabb hatást kelt. A fenyők virágzati szervei nem feltűnőek: a porzós tobozkák tavasszal jelennek meg, a termős tobozkákból karcsú, megnyúlt tobozok fejlődnek, ezek azonban csak idősebb fákon képződnek. A kertkompozícióban kisebb szoliterként alkalmazható gyepben, előkertekben, hangakertekben vagy alacsonyabb tűlevelűekkel és díszfüvekkel vegyes ültetésekben. A tűlevelek finom textúrája jól ellensúlyozza a lombhullató cserjék durvább leveleit, aranyos tónusa pedig felderíti a sötétebb kertrészeket.

Simafenyő - a termesztési körülményektől függően 8–12 m magasra növő fenyő, természetes élőhelyén akár 20 m magasra is megnő. Tűlevelei puhák, 7–13 cm hosszúak, világoszöld színűek, kékeszöld árnyalattal. Egyenesen felfelé nő, fiatalon szabályos kúp alakú, később szabálytalanul oldalirányban is terjeszkedik. Ideális számára a napos termőhely.

Termesztés: A tűlevelek színeződése és sűrűsége teljes napon a legszebb, enyhe félárnyékban a fajták egy része még megbízhatóan fejlődik, de a korona lazább lesz. A szélvédett hely főként télen előnyös, amikor a szél és a napsütés együttesen elősegíti a tűlevelek kiszáradását, meleg alföldi területeken a hűvösebb altalaj és a talajtakarás kedvező mikroklímát teremt. A jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy köves talaj válik be, kötött agyagtalajban fontos a vízelvezetés, a törpe formák érzékenyen reagálnak a túlöntözésre. Az ajánlott pH körülbelül 4,5–6,5, sok kerti talajon az enyhén savanyú vagy gyengén semleges közeg is megfelel. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők, a meleg időszakban rendszeres öntözéssel, hogy a földlabda ne száradjon ki, különösen az első nyáron. Begyökeresedés után szárazságtűrése közepes vagy magas, a törpe fajtáknál azonban hosszan tartó kánikulában érdemes egyenletes nedvességet biztosítani. A trágyázás mértékletes legyen, tavasszal kisebb adag lassan oldódó, tűlevelűeknek való trágyával, a túlzott nitrogén puha hajtásnövekedést és nagyobb betegségkockázatot okoz. Metszést általában nem igényel, a sűrítés érdekében májustól júniusig néha visszavágják a tavaszi „gyertyákat”. A fakéregmulcs stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Gyakran nevelik edényben is, ehhez vízelvezető réteg, jó vízáteresztő közeg és az edény téli védelme szükséges a gyökerek átfagyása ellen, olvadáskor figyelni kell a nedvességre. A törpe fenyők fagytűrése magas, -30 °C körüli, a nagyobb kockázatot inkább a téli kiszáradás és a túlöntözés jelenti. A kártevők közül szárazságban takácsatkák és levéltetvek jelenhetnek meg, a betegségek közül kötött talajban a tűlevélkarcolás és a gyökérrothadás. A tőtávolságot a várható szélesség szerint kell megválasztani, tájékoztatásul a párnás formáknál 0,8–1,5 m, a szélesebb törpe fajtáknál 1,5–2,5 m körül.

Szerző: Kristýna | Revízió: 29.11. 2025