Simatorkú levisia 'Elise' - Lewisia cotyledon 'Elise' Lewisia cotyledon 'Elise'

Termék részletes leírása

Levisia cotyledon 'Elise' – a cotyledon hibridek köréből származik, eredetileg Észak-Amerika nyugati részéről, ahol a levisia sziklás párkányokon és gyors vízelvezetésű réseken él. A fajtát Fleuroselect Gold Medal néven említik, és nemesítője Floragran. A növény alacsony, örökzöld párnát alkot, sötétzöld, húsos, kanalas levelekből. A rozettákból erős szárak nőnek, májustól szeptemberig pedig nyílt virágzatokat viselnek, egyenként kb. 1,5–2,5 cm-es virágokkal, rózsaszín, lazac, narancs, sárga és fehér árnyalatokban, gyakran finom erezettel. A virágok nem különösebben illatosak, de a növény vonzó a méhek és a pillangók számára. Kompozícióban alkalmas sziklakertbe, kavicsos ágyásokba és edényekbe, ahol jól mutat a varjúháj, a kövirózsa, az alacsony csenkesz és a tavaszi hagymások mellett. Felnőtt korban általában 10–15 cm magas és 15–20 cm széles, a rozetták metszés nélkül is kompaktnak maradnak. A fajtát értékelik a gyorsabb virágzás kezdete miatt is, jelentős jarovizáció szükségessége nélkül, ami főleg a fiatal, edényben lévő növényeknél mutatkozik meg.

Termesztés: Hazai körülmények között a teljes napfény és a téli nedvességtől védett hely a legkedvezőbb. Kulcsfontosságú a kiváló vízelvezetés, ideális a kavicsos szubsztrátum vagy egy megemelt sziklakerti rész, ahol a növény nyaka szárazon marad. A megfelelő pH savas vagy enyhén savas tartományban van, körülbelül 5–6, a gyakorlatban enyhén savas vagy semleges talajban is jól fejlődik, amennyiben az nem nehéz és nem pangó vizes. Az öntözés általában mérsékelt, edényekben csak azután pótoljuk, miután kiszáradt, a túlöntözés a nyak rothadásához vezet. Az utánpótlás alacsony vagy közepes szinten tartandó, a túl sok nitrogén lágy növekedést támogat. A növényeket márciustól októberig ültetik 20–25 cm távolságra, ami körülbelül 16–25 db/m² -nek felel meg. A fagyállóság körülbelül -25 °C, hidegebb helyeken a téli takarás fontosabb az eső ellen, mint a fagy ellen, például üveg tetővel vagy a nyak durva kavicsal való befedésével. Kártevők lehetnek a csigák és levéltetvek, hosszan tartó nedvesség esetén a nyak rothadása jelentkezik. Az metszés általában nem szükséges, csak az elvirágzott szárakat és esetleg a sérült leveleket távolítjuk el. Cserépben való termesztéshez a magas ásványianyag-tartalmú és vízelvezető réteggel ellátott terrakotta cserepek bizonyulnak a legjobbnak, mivel eső után gyorsabban kiszáradnak. A szaporítás magról vagy az oldalsó rozetták leválasztásával történik, miközben a karógyökeret a lehető legkevésbé szabad megzavarni. A szokásos, nehezebb szerkezetű kerti talajban durva homok és kavics hozzáadása, valamint enyhén megemelt helyre történő ültetés javasolt, hogy a víz ne álljon meg a tőnél.

Szerző: Kristýna | Felülvizsgálat: 2026.01.30.