Sivatagi gyertya 'Romance' Eremurus × isabellinus 'Romance'

Termék részletes leírása

Sivatagi gyertya ''Romance' - Közép-Ázsia félsivatagos és sztyeppés vidékein honos fajokból létrehozott kerti hibrid. Hazájában a nyarak szárazak, a talajok ásványiak, a telek hidegek. A növény lapos raktározószervet fejleszt, amelyből törékeny, húsos, csillag alakban szétterülő gyökerek indulnak, tavasszal pedig keskeny, szürkészöld levelekből álló tőlevélrózsa hajt ki belőle. A 'Romance' a lágyabb színű fajták közé tartozik: erős, egyenes szárain májusban és júniusban körülbelül 40–60 cm hosszú, karcsú füzéreket hoz, amelyek sok apró, csillag alakú virágból állnak. Színük a barackos rózsaszíntől a lazacszínig terjed, a portokok meleg, aranyos árnyalatot kölcsönöznek a virágzatnak. Virágzás után a növény fokozatosan behúzódik, és nyáron nyugalmi állapotban van, ami termesztése szempontjából kulcsfontosságú. Kifejlett korában körülbelül 120–150 cm magas és 60–80 cm széles tövet nevel, az ágyásban függőleges hangsúlyt ad az alacsonyabb évelők között. Jól társítható díszfüvekkel, zsályákkal, macskamentákkal, cickafarkokkal vagy kék iringókkal, amelyek színben és szerkezetben is kiegészítik. Virágzata vágásra és szárításra egyaránt alkalmas, emellett virágport és nektárt kínál abban az időszakban, amikor a beporzók tevékenysége a kertben a csúcson van. Összességében ez a fajta a kert szép eleme, színt és egzotikus hatást visz minden kertbe.

Termesztés:  A sivatagi gyertya teljes napsütést és a lehető legjobb vízáteresztő talajt igényli, ideális számára a laza, homokos vályog vagy köves, jó vízelvezetésű talaj, nagyjából 6,5–7,5 pH-val. Kötött, agyagos talajban nő a rothadás veszélye, ezért durva homokot, kavicsot és kisebb arányban komposztot kevernek hozzá, hogy a szerkezet javuljon, a talaj azonban ne tartson vissza túl sok vizet. Hazai viszonyok között bevált az enyhén kiemelt, szélvédett helyre ültetés, ahol a talaj tavasszal gyorsabban felmelegszik, és a hosszú szárakat nem viseli meg a szél. A gyökereket tavasszal vagy ősszel ültetik, általában 10–15 cm mélyre, 70–90 cm-es tőtávolságra, ami négyzetméterenként nagyjából 1–2 növénynek felel meg. Az öntözés főként tavasszal, a növekedés és a bimbóképzés idején fontos, nyáron, a levelek behúzódása után inkább a szárazabb tartás felel meg neki. A trágyázás mérsékelt, alkalmasak a lassan feltáródó, kevesebb nitrogént és a virágszárak fejlődéséhez megfelelő mennyiségű káliumot és foszfort tartalmazó tápanyagok. Virágzás után a szárakat általában eltávolítják, a leveleket a természetes behúzódásig meghagyják. Fagytűrése nagyjából −25 és −29 °C közötti, a legnagyobb veszélyt a téli nedvesség jelenti, ezért ásványi mulcsot alkalmaznak, csapadékos vidékeken pedig egyszerű takarást is az átázás ellen. A lehetséges problémák közé tartozik a gyökérrothadás, a fiatal hajtások csigák általi megrágása, egyes kertekben pedig a pockok okozta gyökérkár. Edényben csak mély konténerben, nagyon jó vízáteresztő közegben és megbízható téli vízelvezetés mellett nevelhető.

Szerző: Kristýna | Revízió: 23.01. 2026