Sokvirágú jázmin Jasminum polyanthum

Termék részletes leírása

Sokvirágú jázmin - örökzöld vagy félig lombhullató kúszónövény az olajfafélék családjából. Délnyugat-Kínából származik, ahol bozótosokban és erdőszéleken nő, nedvesebb nyarú és világosabb telű területeken. Nem fajta, hanem botanikai faj, amelyet elsősorban rendkívül erős, édes illatáért és korai virágzásáért becsülnek. Vékony, csavarodó hajtásai támasz mellett mintegy 2–4 m hosszúra nyúlhatnak, edényben azonban általában metszéssel és kötözéssel rövidebben tartják. Levelei átellenesek, páratlanul szárnyasak, közép- vagy sötétzöldek, a fiatal hajtásokon finom, üde és enyhén fényes hatásúak. Legnagyobb dísze a rózsaszínes-bíboros árnyalatú bimbók tömege, amelyek februártól áprilisig – a hőmérséklettől és a fénytől függően néha már januártól vagy akár májusig – apró, fehér, csillag alakú virágokká nyílnak dús bugákban. Virágzáskor a növény szinte illatfelhőnek tűnik, beltérben vagy télikertben könnyedén belengi az egész környezetét. Mobil kúszónövényként edényekbe, télikertekbe, világos folyosókra, lépcsőházakba, ívekre, rácsokra és könnyű teraszi támaszokra ajánlott. Az év meleg időszakában a szabadban is tartható, ahol jól kiegészíti a mediterrán hangulatú kiültetéseket.

Termesztés: Hazai viszonyok között a Jasminum polyanthum legjobban mobil dézsás növényként vagy télikerti növényként nevelhető, mivel kültéren nem fagytűrő faj. Rövid ideig csak enyhe lehűlést visel el, nagyjából 0 °C-ig, néha kissé ez alá is, a tartósabb fagy azonban károsítja a leveleket és a hajtásokat. Teleltetése ezért beltérben történik. A bimbók képződését világos termőhely és körülbelül 8–13 °C-os hűvösebb teleltetés segíti, a növekedés és virágzás idején viszont a szokásos szobahőmérséklet megfelelő. Legjobban nagyon világos, szórt fényű helyen vagy reggeli, illetve esti napsütésben fejlődik, nyáron védett teraszon fokozatos szoktatás után teljes fényen is. Humuszos, laza, jó vízáteresztő, drénezett közeg ajánlott, ideálisan körülbelül 6,0–6,5 pH-értékkel. Az öntözés rendszeres legyen, de tartós túlnedvesítés nélkül, két öntözés között célszerű a felső réteget kissé hagyni kiszáradni. A növekedési időszakban mértékletes trágyázás javasolt virágzó növényeknek szánt tápoldattal, virágzás után a hajtások visszavághatók és a növény formázható. A virágok a beérett hajtásokon képződnek, ezért közvetlenül a bimbóképződés időszaka előtt nem metszünk. Nyáron a növény erőteljesebben nőhet, és meghálálja a támaszt, a kötözést és az alkalmankénti visszacsípést. Előfordulhat takácsatka, levéltetű, pajzstetű, illetve száraz levegő, túlöntözés vagy fényhiány esetén bimbóhullás. A növény szélessége főként a támaszon való vezetéstől és a metszéstől függ, edényben gyakran 0,6–1,2 m körül tartják.

Szerző: Kristýna | Revízió: 25.03.2026