Sóvirág 'Salt Lake' Limonium 'Salt Lake'

Termék részletes leírása

Sóvirág 'Salt Lake' - a sóvirág díszfajtája, amelyet a kertészeti gyakorlatban statice vagy tengeri levendula néven is emlegetnek. Bevezetése a holland Royal Van Zanten nemesítőcéghez fűződik, amely cserepes sóvirágként forgalmazza, és kiemeli a levelein jellegzetesen megjelenő sókristályokat, amelyekről a nevét kapta. A növény merev, sötétzöld levelekből álló tőlevélrózsát fejleszt, amelyből szilárd, karcsú szárak emelkednek elágazó virágzatokkal. Virágainak kékeslila vagy lilás kék csészéi között apró fehér virágok ülnek, és olyan könnyed hatást keltenek, mintha sós nyári pára lebegne a levelek felett. A fajta általában 30–60 cm, néha 70 cm körüli magasra nő, szélessége nagyjából 40–50 cm. Júniustól szeptemberig virágzik, melegebb években ősszel tovább is. Virágzata vonzza a lepkéket, a méheket és más beporzókat, emellett kiválóan alkalmas vágott virágnak és szárításra. Díszértékét a légies virágzat, a hosszú tartósság és a levelek szokatlan csillogása adja. Jól társítható levendulával, sudárzsályával, varjúhájjal, macskamentával vagy díszfüvekkel, és illik edényekbe, kavicságyásokba, valamint tengerparti hangulatú ültetésekbe. Virágainak illata nem a növény fő vonzereje, a figyelmet inkább a színe és a virágzat finom rajzolata köti le.

Termesztés: Legjobban teljes napon, meleg és jól szellőző termőhelyen, kiváló vízáteresztő talajban termeszthető. Kedveli a könnyebb, homokos vagy kavicsos, inkább sovány talajt, nagyjából 6,5–8 pH-értékkel. A túlnedvesedés nagyobb gondot jelent, mint a rövid szárazság, ezért ajánlott a vízelvezetés és a kiemelt hely. Begyökeresedés után a fajta jól tűri a nyári hőséget és a sósabb talajt is. Ültetése márciustól októberig történik, edénybe a szezon nagy részében. Öntözésre főként ültetés után és edényes tartás esetén van szükség, trágyázni csak mérsékelten kell. Az elnyílt virágzatokat ajánlott folyamatosan eltávolítani, ami újabb virágszárak képződését serkenti. Hagyományos kertekben körülbelül 35–45 cm ültetési távolságot alkalmaznak, ez négyzetméterenként mintegy 5–7 tő. A fagytűrésére vonatkozó adatok eltérnek. A termesztési források egy része évelőként tartja számon, mások csak melegebb vidékekre, illetve takarással nagyjából -5 °C-ig ajánlják. A hazai éghajlaton ezért biztonságos téli takarással számolni, a hidegebb vidékeken pedig edényben vagy rövid életű évelőként termeszteni. A betegségek közül főként gyökérrothadás fenyeget kötött talajban, a kártevők közül inkább csak kivételesen levéltetvek. Kezdők számára a legfontosabb a téli pangó víz és a nehéz, agyagos talajok elkerülése. Edényben szélesebb cserépben, vízelvezető réteggel fejlődik jól.

Szerző: Nikol | Revízió: 1.4. 2026