Spanyol jegenyefenyő 'Aurea' Abies pinsapo 'Aurea'

Termék részletes leírása

Spanyol jegenyefenyő 'Aurea' - Dél-Spanyolország hegyvidékeiről származik, ahol főként jó vízelvezetésű lejtőkön nő, nagyjából 900–1800 m tengerszint feletti magasságban. A fajtát Adrien Sénéclauze francia faiskolája szelektálta, és 1868 körül került termesztésbe. Lassú növekedésű örökzöld tűlevelű, amely fiatalon gyakran szabálytalan, akár bokros formát vesz fel, később pedig sűrű kúppá alakul. 10 év után körülbelül 1,2–1,5 m magas és 0,9–1 m széles, kedvező körülmények között hosszú távon mintegy 5–7 m-esre is megnőhet. Rövid, vastag és merev tűlevelei sugarasan állnak a hajtások körül. A fiatal tavaszi hajtások élénksárgák vagy aranysárgák, és a szezon során fokozatosan krémszínű, sárgászöld, majd zöld árnyalatúvá válnak. Idősebb példányokon felálló tobozok fejlődhetnek, Közép-Európa viszonyai között azonban ezek képződése nem mindig megbízható. Szoliterként jól mutat kisebb előkertben, sziklakertben vagy gyűjteményes ültetésben, és szép kontrasztot alkot a kék vagy sötétzöld tűlevelűekkel. Tűlevelei a csúcsukon merevek és enyhén szúrósak, ezért célszerű forgalmas helyektől távolabb ültetni.

Termesztés: Napos vagy enyhén árnyékolt, erős széltől védett termőhelyet igényel. A legtöbb jegenyefenyővel ellentétben jobban tűri a szárazságot és a meleget, a talaj tartós nedvességére viszont érzékenyebben reagál. Mély, nagyon jó vízáteresztő, inkább szegényebb talajban fejlődik a legszebben, ideális számára a homokos vályog vagy a köves talaj, semleges vagy enyhén savanyú (pH 6,0–7,0) kémhatással. A nehéz, agyagos és pangóvizes talajt nem viseli el. Az öntözés főként az ültetést követő első években fontos. Begyökeresedés után a spanyol jegenyefenyő viszonylag jól bírja a szárazságot, jóval jobban, mint a kaukázusi vagy a közönséges jegenyefenyő. A túlzott nedvesség a sikertelenség leggyakoribb oka. Trágyázásra általában nincs szükség, a túltrágyázás legyengítheti a fát. Fagytűrése közepes, általában –20 és –23 °C között van. Hidegebb vidékeken elfagyhat, főként nedves talaj és téli szelek együttes hatására. Melegebb területeken és védett fekvésben érzi magát a legjobban. A fiatal növényeket télen ajánlott mulccsal védeni. A betegségekkel szemben viszonylag ellenálló, de érzékeny a szennyezett levegőre és a tartós pangó vízre. Ezért kevésbé alkalmas városi környezetbe és nehéz talajokra. Metszést nem igényel, mivel természetes módon szabályos formájú. Csak a száraz vagy sérült ágakat kell eltávolítani. Alakító metszés nem ajánlott.

Szerző: Nicol | Revízió: 28.08. 2026