Spanyol turbolya Myrrhis odorata

Termék részletes leírása

Spanyol turbolya - évelő növény a zellerfélék családjából, Közép- és Dél-Európa hegyvidéki és dombvidéki területeiről származik. Erős gyökérzetet és szilárd, üreges szárakat fejleszt, amelyek általában 1–1,5 m magasak és 0,5–1 m szélesek, teljes méretét gyakran 2–5 év alatt éri el. Levelei 2–3-szorosan szárnyasak, páfrányszerűek, élénkzöldek, dörzsölve erőteljes ánizsillatúak. Májusban és júniusban mintegy 6–10 cm átmérőjű fehér ernyők jelennek meg, amelyeket a méhek és a zengőlegyek is látogatnak, és könnyed csokrokba vágott virágnak is alkalmasak. Elvirágzás után megnyúlt, feltűnően nagy, mintegy 1,5–2,5 cm hosszú magvak érnek, általában júliustól augusztusig. A faj önbeporzó, a beporzás azonban növeli a beérő magvak számát, és egyúttal hasznos rovarokat vonz a kertbe. Évelőágyásokban könnyed „fátyolként” hat az ehető és díszkerti ültetések szélén, és jól illeszkedik a természetközeli és falusias kompozíciókba. Ehető a levele, a fiatal levélnyele, a magja és a gyökere is. Íze édeskés, ánizsos, jól illik gyümölcsökhöz, kompótokhoz, túróhoz, kásákhoz és finom mártásokhoz. A leveleket olykor enyhén savanykás gyümölcsökhöz is adják, ahol cukrozás nélkül is kiemelik az édességet. A levelek illóolajában az anetol dominál, ez adja jellegzetes illatát és ízét. A népi gyógyászatban a hajtást használták, főként aromás gyógynövényként teakeverékekbe.

Termesztés: Hazai viszonyok között napos vagy félárnyékos termőhelyen nevelhető, ideálisan egyenletes talajnedvesség mellett, szélvédett helyen. Legjobban mélyebb, humuszos, közepesen kötött talajban fejlődik, amely nyirkos, de jó vízáteresztő, a hosszú nyári szárazságot nehezebben viseli. A megfelelő pH mintegy 6,0–7,5, szegényebb talajon segít az évenkénti komposztpótlás és a vékony mulcsréteg. Ültetése márciustól októberig végezhető 50–60 cm-es tőtávolsággal, ez négyzetméterenként mintegy 3–4 növénynek felel meg. Konténerben a gyökér miatt mélyebb cserép, tápdús közeg és rendszeres, tartós túlöntözés nélküli öntözés válik be. A leveleket áprilistól júniusig folyamatosan szedik, virágzás előtt a legzsengébbek, a hajtás nyáron, elvirágzás után is visszavágható. Elvirágzás után a virágszárak levágásával az állomány megifjítható, ez elősegíti az egészséges új levelek fejlődését és korlátozza az önvetést. A kifejlett növények fagytűrése a gyakorlatban mintegy -25 °C-ig terjed, hótakaró nélküli fagyokban segít a lombkomposzt mulcs. A betegségek közül szárazságban és túl sűrű állományban lisztharmat jelentkezhet, a kártevők közül levéltetvek vagy csigák a fiatal leveleken. A legjobban friss mag őszi vetésével vagy idősebb tövek tavaszi tőosztásával szaporítható. Vadon történő gyűjtésnél fontos a biztos meghatározás, mert finoman szeldelt levelei távolról emlékeztethetnek egyes mérgező zellerfélékre.

Szerző: Nikol | Revízió: 2.2. 2026