Stewartia rostrata Stewartia rostrata

Termék részletes leírása

Stewartia rostrata - ritka, robusztus cserje vagy kisebb lombhullató fa Kelet-Ázsiából, amelyet elsősorban díszes kérgéért, elegáns habitusáért és csodás virágaiért becsülnek. 5–10 m magasra és 3–6 m szélesre nő, koronája gúla alakútól széles gömb alakúig terjed. A törzs és az idősebb ágak sima, szürkésfehér kérge vékony csíkokban hámlik le, így a fa egész évben látványos díszítőértékkel bír. Levelei hajtáskor vörösesek, nyáron sötétzöldek, ősz beköszöntével pedig vörös árnyalatot öltenek. Oválisak, fényesek, 5–10 cm hosszúak. Júliustól augusztusig virágzik, virágai fehérek, narancssárga portokúak, 5–7 cm-esek, egyesével vagy párosával nyílnak, finom illatúak és vonzók a kerti rovarbeporzók számára. Termései jelentéktelen, hosszúkás toktermések. Szoliter ültetésre, botanikus kertekbe és nagyobb magánkertekbe is alkalmas, ahol kérge, virágai és őszi lombszíne révén egyaránt a kert meghatározó eleme lehet.

Termesztés: Napos vagy félárnyékos termőhelyet igényel, védve a hideg szelektől és a túlzott napsugárzástól. A mély, humuszos, jó vízáteresztő, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajt kedveli. A talaj legyen kellően nedves, de pangó víz nélkül a gyökerek körül. A trágyázást a tenyészidőszakban végezzük, kiegyensúlyozott, a növekedést és a fa kondícióját támogató komplex műtrágyák ajánlottak, főként fiatal példányoknál. Az öntözés legyen rendszeres, a talaj egyenletesen nedves, különösen az ültetést követő első években és aszály idején. Több fa ültetésekor legalább 4–5 méteres tőtávolság ajánlott, hogy az egyedeknek elegendő helyük legyen a korona és a gyökérzet fejlődéséhez. Metszésre csak a száraz, sérült vagy egymást keresztező ágak eltávolításához és a korona alakításához van szükség, ideálisan tavasszal, a vegetáció kezdete előtt. Fagytűrő, de hidegebb vidékeken a fiatal növények gyökérzónáját érdemes mulccsal védeni.

Szerző: Lucie | Revízió: 18.2. 2026