Surinami kaliandra Calliandra surinamensis

Termék részletes leírása

Surinami kaliandra - trópusi, többtörzsű, alacsonyan elágazó, örökzöld cserje a pillangósvirágúak családjából. Természetes élőhelyén, Dél-Amerika északi részének meleg és párás klímájában, gyakran erdőszéleken és másodlagos növénytársulásokban nő. Kedvező körülmények között akár 3,5–4,5 m magasra is megnőhet, hazai viszonyok között dézsában általában 1,5–2 m-en tartják. Levelei kétszeresen szárnyasan összetettek, finom szerkezetűek, rézszínű fénnyel hajtanak ki, majd fokozatosan mélyzöldre sötétednek. Virágai hosszú porzószálak sűrű legyezőjéből állnak, és körülbelül 5–8 cm átmérőjű, rózsaszín és fehér „púderpamacsokat” alkotnak, gyakran kellemes illattal. Jó megvilágítás mellett a meleg hónapokban ismételten, olykor szinte folyamatosan nyílnak. Termése feltűnés nélküli, barna hüvely. Kompozícióban szoliter növényként érvényesül télikertben, citrusfélék vagy leanderek mellett, ahol finom levelei ellensúlyozzák a szomszédos növények merevebb lombozatát.

Termesztés:  Hazai viszonyok között termesztése mobil, dézsás kultúrára épül. Májustól szeptemberig teljes napon vagy enyhe félárnyékban, szélvédett helyen fejlődik jól, ahol a leveleket kevésbé tépi a szél. A legmegfelelőbb a jó vízáteresztő, humuszos, körülbelül 6,0–7,0 pH-jú közeg, a dézsa alján vízelvezető réteggel. Az öntözés rendszeres, két öntözés között a felső réteget hagyjuk enyhén kiszáradni, mert a tartós túlöntözés elősegíti a gyökérrothadást. A növekedési időszakban kisebb adagokban végzett tápanyag-utánpótlás ajánlott, dézsás fás szárúaknál a kiegyensúlyozott tápanyagarányú, virágzó növényekhez való trágya vált be. A metszést a fő virágzási hullám után végezzük, hogy serkentsük az elágazódást és megőrizzük a tömör koronát. A növény nem fagytűrő, károsodás már 0 °C körüli hőmérsékleten bekövetkezik, biztonságos a fagymentes teleltetés 10–15 °C-on, világos helyen. A beltéri száraz levegőben takácsatkák jelenhetnek meg, a szabadban inkább a levéltetvek és a hernyók okoznak gondot. Szabadban tartva érdemes kb. 1,5–2 m távolságot hagyni a többi fás szárútól, hogy a koronának legyen helye. A növekedési időszakban a magasabb páratartalom kedvez neki, ezért a teleltetett növényeket ajánlott a radiátoroktól távolabb elhelyezni és időnként finom permettel párásítani. Fényhiány esetén a szártagok megnyúlnak, és a virágzás gyengül, ezért télen fontos a lehető legvilágosabb ablakpárkány vagy a kiegészítő megvilágítás. Az átültetést általában tavasszal végezzük, csak valamivel nagyobb edényt választva, hogy a közeg ne legyen túl nedves. A stabilitás érdekében nehezebb cserép vagy ásványi összetevő hozzáadása ajánlott, amely egyben a gyökerek levegőzését is javítja. Nyáron érdemes virágzás után visszacsípni a fiatal hajtások végét, mert a növény ezután több bimbót hoz az oldalágakon.

Szerző: Kristýna | Revízió: 11.02.2026