Szálkafű 'Beni Kaze' Hakonechloa 'Beni Kaze'

Termék részletes leírása

Szálkafű 'Beni Kaze'  - díszfű a japán hegyi erdőkből. A természetben félárnyékos aljnövényzetben, avarréteggel borított lejtőkön nő, ahol a gyökerek állandó nedvességet kapnak, de sosem állnak vízben. A 'Beni-kaze' fajtát a színének kifejezett évszakos változása miatt szelektálták. Nyáron keskeny, kb. 0,5–1 cm széles, élénkzöld leveleket fejleszt, amelyek a lehajló szárakon puha zuhatagként hajlanak meg. Ősszel, alacsonyabb hőmérsékleten a lomb bronzvörös-borvörös tónusokba vált, így az árnyékos részek is meleg színfoltot kapnak. A bokor sűrű, rövid rizómákkal lassan sűrűsödik, általában 40–50 cm magasra nő, kifejlett korában 50–70 cm szélesre terül, invazív terjeszkedés nélkül. Augusztustól hosszú, vékony szárakon jelentéktelen, bézs vagy mahagóniszínű kalászkákat hoz, amelyek finoman kiemelik a bokor körvonalát. A levelek finom textúrája kiemeli a köveket és az árnyékliliomok széles levéllemezeit, kontrasztot alkot a püspöksüvegekkel, tűzesőkkel és páfrányokkal, ujjas juharok, hortenziák vagy rododendronok alatt pedig nyugodt „erdei” talajszintet teremt. Kisebb kertekben utak szegélyeként is beválik, ahol a levelek puhán átbuknak az ágyás szélén. Jól társítható a tavaszi hagymás növényekkel is, amelyek lombját később eltakarja, valamint sötét lombú fás szárúakkal, amelyek előtt őszi színe jól érvényesül.

Termesztés: Félárnyékos vagy árnyékos termőhelyet kedvel, melegebb fekvésben a déli naptól védve, amely növeli a levélcsúcsok beszáradásának kockázatát. Legmegfelelőbb a humuszos, tápanyagban gazdag, egyenletesen nedves, de jó vízáteresztő talaj, hogy télen ne rothadjanak a gyökerek. Az ajánlott pH kb. 5,5–7,5. Ültetése márciustól októberig lehetséges, csoportos ültetésnél 35–45 cm-es tőtávolság javasolt, ami kb. 5–8 növény/m². Az öntözés főleg ültetés után és száraz időszakokban fontos, az avarból vagy komposztált kéregből készült mulcs segít megőrizni a nedvességet. A trágyázás legyen mérsékelt, tavasszal általában elegendő a komposzt, a túlzott nitrogén puhább növekedést eredményez. A tél végén eltávolítjuk az elszáradt részeket, a tövek osztását tavasszal, inkább nagyobb részekre végezzük. Hazai viszonyok között a beállt állomány kb. -23 °C-ig fagytűrő, edényben a gyökérlabda szigetelése és a téli túlnedvesedés elleni védelem javasolt. A szélvédett hely csökkenti a téli kiszáradást és a száraz levelek törését, különösen szeles termőhelyen. Edényben a tenyészidőszakban rendszeres öntözéssel tartható fenn a nedvesség, télen csak mérsékelten öntözzük, hogy a közeg teljesen ne száradjon ki. A bugák a légies hatás kedvéért nyár végéig meghagyhatók, vágott virágként azonban általában nem használják. Problémát kötött, nedves talajban a rothadás, tavasszal pedig időnként a csigák kártétele okozhat.

Szerző: Nikol | Revízió: 23.1. 2026