Szálkás zöldhúr Sagina subulata

Termék részletes leírása

Szálkás zöldhúr - alacsony évelő, amelyet sűrű, szőnyegszerű növekedése miatt kedvelnek. Apró növény finom, tűszerű levelekkel, amelyek sűrű, szőnyegszerű állományt alkotnak. A levelek világoszöldek, és tűlevelekre emlékeztetnek. A virágok aprók, fehérek, és hatásos kontrasztot alkotnak a levelek finom textúrájával. Rövid szárakon jelennek meg a sűrű lombozat felett. A növény általában 5–10 cm magasra nő, és akár 30 cm szélesre is terjedhet. Alacsony, sűrű szőnyeget képez, amely ideális a talaj takarására kerti ágyásokban vagy kőlapok között. Kiválóan alkalmas a kert száraz, napos részeinek betakarására. Díszítő elemként jól illik kőkertekbe, sziklakertekbe vagy alacsony növényekből álló évelőágyásokba. Összességében a Sagina subulata vonzó és igénytelen növény, amely finom, kellemes megjelenést kölcsönöz a kertnek. Különféle kerti környezetekben termeszthető, alacsony termete és szárazságtűrése miatt népszerű.

Termesztés: Teljes napon és félárnyékban fejlődik a legjobban, melegebb kertekben előnyös a déli órákban a könnyű árnyék. Jó vízáteresztő, mérsékelten nedves, közepesen tápdús talajt igényel, pH-ja kb. 5,5–7,0. A tartós szárazság az állomány barnulásához vezet, akárcsak a tartósan pangó vizes termőhely, ezért kötött talajban és edényben is fontos a vízelvezetés. A növényeket márciustól októberig ültetik, leggyakrabban tavasszal vagy kora ősszel. Az ajánlott tőtávolság 10–15 cm, azaz kb. 9–12 tő/m². A gondozás a kőlapok melletti szegélyek alkalmankénti visszavágásából és a lehullott levelek eltávolításából áll. Fagytűrése hazai viszonyok között megbízható, kb. -25 °C-ig, télen átmenetileg megbarnulhat, tavasszal pedig újra kizöldül. Telepítéskor beválik a felszíni kavicstakarás, amely mérsékli a téli rothadást. A tápanyag-utánpótlás legyen mértékletes, a nitrogén túladagolása ritkább szőnyeget eredményez. Edényben alacsony tálakban és vályúkban érzi jól magát, vízelvezető réteggel és homok hozzáadásával, ahol a túlöntözés könnyen ellenőrizhető. Erős nyári napsütésnek kitett helyen segít a talaj egyenletesen nedvesen tartása, árnyékban viszont az állomány megnyúlhat és ritkulhat. Szaporítása tőosztással történik tavasszal vagy nyár végén, illetve finom közeg felszínére vetéssel. A kártevők közül levéltetvek, fedett termesztésben takácsatkák, szabadföldön csigák is előfordulhatnak.

Szerző: Nikol | Revízió: 5.2. 2026