Szappanfű 'Bressingham' Saponaria x hybr. 'Bressingham'

Termék részletes leírása

Szappanfű 'Bressingham' - alacsony sziklakerti évelő a szegfűfélék családjából, amelyet tömött, félig örökzöld párnái és a tavaszi fő virágzás utáni hosszú utóvirágzása miatt termesztenek. A növény sűrű szőnyeget nevel keskeny lándzsás, sötétzöld levelekből és rövid, finoman szőrös szárakból, amelyek a hajtások szélén átbuknak a köveken. Késő tavasztól, leggyakrabban május végétől júniusig rövid szárakon szélesen kitárt, ötszirmú, élénk rózsaszín virágok nyílnak feltűnő fehér közepükkel. A virág tiszta hatású, messziről is jól látható, és kis területen is összefüggő színes sávot alkot. A fő virágzás utáni megfelelő visszavágással a nyár folyamán is szórványosan virágozhat. Virágai nektárt kínálnak, a lepkék és az apró beporzók szívesen látogatják. A fajta 1993-ban elnyerte az RHS Award of Garden Merit díjat, ami megerősíti hosszú távú kerti megbízhatóságát. A Saponaria nemzetség a szöveteiben található szaponinokról ismert, amelyek vízben habzanak, és régen kíméletes mosásra használták őket. A növény fogyasztásra nem alkalmas. Kompozícióban rózsaszín szegélyként szolgál kavicságyásokban, támfalak réseiben, járdák mentén és alpesi vályúkban, ahol gyökerei szívesen hatolnak a kövek közé, a párna pedig száraz marad. Jól társítható ternyékkel, kakukkfüvekkel, alacsony varjúhájakkal, kőtörőfüvekkel vagy apró nősziromokkal, a kő kemény vonalait finoman lágyítja.

Termesztés:  Legjobban teljes napon és jó vízáteresztő, inkább sovány, kavicsos talajban fejlődik, ideális esetben nagyjából 6,5–8 pH mellett. Nehéz agyagos és télen pangó vizes talajban fennáll a gyökérrothadás és a kifagyás veszélye, ezért ajánlott a vízelvezetés, kőzúzalék bekeverése és kiemelt helyre ültetés. Ültetése márciustól októberig lehetséges az időjárástól függően, kitett helyeken a tavaszi időpont válik be, hogy télig jól begyökeresedjen. Szőnyeg kialakításához négyzetméterenként mintegy 6–9 növénnyel számolunk 30–40 cm-es tőtávolsággal, vályúkban és tálakban helyet hagyunk az átbukó hajtásoknak. Az ültetést követő első hetekben a rendszeres öntözés kedvez neki, begyökeresedés után a szárazságot is elviseli. A trágyázás legyen mértékletes, túltrágyázott talajban a növény inkább lombot nevel és kevesebbet virágzik. Virágzás után gyakran segít az elnyílt hajtások visszavágása, amely tömörebbé teszi a párnát, és nyár végén olykor gyengébb ismételt bimbózást is kivált. Edényben érdemes ásványi ültetőközeget használni, télen pedig védeni a tartós átnedvesedéstől. Fagytűrése a gyakorlatban általában nagyjából -25 °C-ig terjed, legérzékenyebb a hótakaró nélküli fagyokban és a nedves téli talajban. A betegségek közül túlöntözéskor gyökérrothadás jelentkezhet, a kártevők közül időnként levéltetű a fiatal hajtásokon. Ajánlott a kaviccsal végzett enyhe talajtakarás, amely visszaszorítja a gyomosodást és szárazon tartja a gyökérnyakat. Enyhe félárnyékban is megél, de virágzása rövidebb.

Szerző: Nikol | Revízió: 6.2. 2026