Szárnyas kecskerágó 'Compactus' Euonymus alatus 'Compactus'

Termék részletes leírása

Szárnyas kecskerágó 'Compactus' - lombhullató fajta a kecskerágófélék családjából, Japánban, Koreában és Észak- és Közép-Kínában elterjedt fajból származik, ahol erdőszéleken és cserjésekben nő. Legkésőbb a 20. század 60-as éveinek elején került forgalomba, és a régóta bevált kerti növények közé tartozik, amelyeket megbízható őszi hatásukért becsülnek. Habitusa sűrű, szélesen terülő és természetesen tömör, általában 1–1,5 m magas és széles, nagyon jó körülmények között akár 2 m-esre is megnőhet. Ágain paraléceket fejleszt, amelyek lombhullás után is díszítenek. Levelei átellenesek, elliptikusak, 3–6 cm hosszúak, nyáron mélyzöldek, szeptembertől skarlát- vagy kárminvörösre színeződnek, gyakran lilás árnyalattal. Májusban és júniusban apró, feltűnés nélküli, sárgászöld virágokat hoz. Ősszel érnek vörösesbíbor toktermései, amelyek felnyílva narancssárga magköpenyt mutatnak. A termés az emberre mérgező, a kertben azonban lombhullás után is színt visz. Szoliterként, díszfüvekkel, bangitákkal vagy gyöngyvesszőkkel alkotott őszi kompozíciókban egyaránt mutatós, alacsony, szabadon növő sövénynek is kiváló.

Termesztés: Legjobban teljes napon fejlődik, ahol az őszi lombszín a legintenzívebb, de a félárnyékot is elviseli. A szokásos kerti talaj megfelel neki, fontos a jó vízelvezetés és a nem vizenyős termőhely. A megfelelő pH nagyjából 6,0–7,2, az enyhén meszes talajt is tűri. Hazai viszonyok között általában márciustól októberig ültethető, a tavaszi és kora őszi ültetés a legbiztosabb. Ültetés után fontos a rendszeres öntözés, begyökeresedés után a rövidebb szárazságot is elviseli. A tavaszi komposzt vagy cserjetrágya elősegíti a növekedést, később inkább mérsékelt tápanyag-utánpótlás ajánlott. A metszés többnyire a sérült ágak eltávolítására korlátozódik a tél végén, alakítás virágzás után lehetséges. Fagytűrése nagyjából -32 és -35 °C között van, a fiatal cserjéknek jót tesz a gyökérzóna mulcsozása. Edényben lassabban nő, nagyobb mennyiségű, vízelvezető réteggel ellátott közeget és rendszeres tápanyag-utánpótlást igényel, télen ajánlott a gyökérlabdát átfagyás ellen védeni. Sövénynek mintegy 0,6–0,8 m-es tőtávolság ajánlott, csoportos ültetésben nagyjából 1 tő/m². A betegségek közül lisztharmat, levélfoltosság, stressz esetén gyökérpusztító tuskógomba is előfordulhat, a kártevők közül főként levéltetvek és teknőspajzstetvek. A leveleken hernyók jelenhetnek meg, néha a gyalogormányosokat és a kecskerágó-pajzstetűt is említik.

Szerző: Nikol | Revízió: 20.2. 2026