Szárnyas kecskerágó Euonymus alatus

Termék részletes leírása

Szárnyas kecskerágó - Kelet-Ázsiából, főként Kínából, Koreából és Japánból származó lombhullató cserje, amely ott erdőszéleken és cserjésekben nő. Jellegzetesek „szárnyas” ágai, amelyeken olykor akár 1 cm körüli széles parafalécek húzódnak, és érdekes téli sziluettet kölcsönöznek a növénynek. Hazai viszonyok között többnyire 1,5–2,5 m magasra és 1,5–2,5 m szélesre nő, 10–20 év alatt szélesen terülő, tölcsér alakú bokrot fejleszt. Levelei oválisak, 3–7 cm hosszúak, nyáron zöldek, szeptembertől rózsaszínes kárminvörös–piros árnyalatúra színeződnek. Május–júniusban apró, zöldes virágok jelennek meg, ezeket követően szeptembertől rózsaszín, négykaréjú toktermések érnek. Felnyílás után narancssárga magköpenyük válik láthatóvá, és akár novemberig az ágakon maradhatnak, így a cserje lombhullás után is őszi színfoltot ad. A termések díszértékűek, emberi fogyasztásra nem alkalmasak, lenyelve emésztési panaszokat okozhatnak, a madarak számára viszont vonzók. A faj tövis nélküli, és természetesen sűrű elágazásának köszönhetően egyszerű formázásra és bonszainak is használják. A kertben szoliterként, csoportban és szabadon növő sövényben is érvényesül, őszi színe különösen a tűlevelűek, díszfüvek és késői virágzású évelők hátterében tűnik ki.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legjobban, ahol az őszi lombszín a legintenzívebb, de a félárnyékot is elviseli. Az átlagos kerti talaj megfelel neki, fontos a jó vízelvezetés és a pangó víztől mentes termőhely. Az ideális pH nagyjából 6,0–7,2, az enyhén meszes talajt is elviseli. Hazai viszonyok között általában márciustól októberig ültethető, a tavaszi és a kora őszi ültetés a legbiztosabb. Ültetés után fontos a rendszeres öntözés, begyökeresedés után a rövidebb szárazságot is elviseli. A tavaszi komposzt- vagy cserjetrágya-adag segíti a növekedést, később inkább mérsékelt tápanyag-utánpótlás ajánlott. A metszés többnyire a sérült ágak eltávolítására korlátozódik a tél végén, formázni virágzás után lehet. Fagytűrését nagyjából -32 és -35 °C között adják meg, a fiatal cserjéknek jót tesz a gyökérzóna mulcsozása. Edényben lassabban nő, nagyobb, vízelvezető réteggel ellátott közegmennyiséget és rendszeres tápanyag-utánpótlást igényel, télen ajánlott a földlabdát az átfagyástól védeni. Sövénynek nagyjából 0,6–0,8 m-es tőtávolságra ültetik, csoportokban körülbelül 1 növény/m² ajánlott. A betegségek közül előfordulhat lisztharmat, levélfoltosság, stressz esetén tuskógomba-fertőzés, a kártevők közül főként levéltetvek és teknős pajzstetvek. A leveleken hernyók jelenhetnek meg, olykor ormányosbogarakat és kecskerágó-pajzstetűt is említenek.

Szerző: Nikol | Revízió: 22.2. 2026