Szártalan bábakalács Carlina acaulis

Termék részletes leírása

Szártalan bábakalács - a fészkesvirágzatúak családjába tartozó évelő, amely természetes körülmények között Közép- és Dél-Európa száraz és félszáraz gyepjeiben, meszes lejtőin és hegyi legelőin él. A kertben alacsony, csomós hatású tőlevélrózsát nevel, amely 15–25 cm magas és 25–35 cm széles, soványabb talajon kompakt marad. Levelei bőrneműek, mélyen szeldeltek és a szélükön tüskések, ezért a növény nem való olyan helyre, ahol gyakran járnak mezítláb. A fészekvirágzatok többnyire ülők vagy 5–15 cm-es rövid száron állnak, nyáron, leggyakrabban júniustól szeptemberig nyílnak, átmérőjük 6–10 cm. Az ezüstös, hártyásan fénylő fészekpikkelyek barnás vagy sárgásbarna csöves virágokból álló korongot vesznek körül, amely a méheket és az apró lepkéket is vonzza. A fészek nedves időben összezárul, így a sziklakert apró „barométereként” működik. Díszes virágfejei kötészetben is felhasználhatók, szárítás után hosszú hónapokig megőrzik formájukat és színüket. Gyökerét régen a népi gyógyászatban használták, illóolaj- és inulintartalmát (tartalék poliszacharid) írják le, egészségügyi állítások nélkül. Kertrendezésben grafikus hangsúlyt ad a kavicságynak és a kövek közének, jól illik varjúhájakhoz, kövirózsákhoz, csenkeszekhez, kakukkfüvekhez, törpe nőszirmokhoz, tavasszal pedig gyöngyikékhez.

Termesztés: A teljes napot és a nagyon jó vízáteresztő talajt kedveli, ideálisan a kavicsos-köves, mészkővel kevert talajt, pH nagyjából 6,8–8,2. Nehezebb agyagtalajon kiemelt termőhely és vízelvezető réteg ajánlott, mert a téli pangó víz a tőlevélrózsa szívének rothadásához vezet. Mulcsként a kavics alkalmasabb, mint a kéreg, amely megtartja a nedvességet. Öntözésre főleg ültetés után és hosszan tartó nyári aszály idején van szükség, később a növény takarékosan bánik a vízzel, és a szárazságot jobban viseli, mint a túlöntözést. A trágyázás legyen mértékletes, soványabb talajon megőrzi erős leveleit és tiszta formáját, túltrágyázva puhább és kevésbé színes. Ültetése márciustól májusig vagy szeptembertől októberig történik, 25–30 cm-es térállással, ami nagyjából 9–12 növénynek felel meg négyzetméterenként. Nem szereti az átültetést és a gyökerek bolygatását, ezért végleges helyre ültetjük. Általában a második évtől virágzik, a fészkek a magokért meghagyhatók, vagy a kaszattermések beérése előtt eltávolíthatók, ha az önvetés nem kívánatos. Fagytűrését nagyjából -20 °C-ig adják meg, száraz télen gyakran ennél is többet bír, a gondot inkább a nedvesség okozza, mint a hideg. Dézsában jó vízáteresztő ásványi közeg és a tartós eső elleni téli védelem válik be. Az egészséges állományok többnyire problémamentesek, a fiatal növényeken meztelen csigák, ritkán levéltetvek, túlöntözéskor gombás rothadások jelentkezhetnek.

Szerző: Nikol | Revízió: 21.1. 2026