Szártalan habszegfű 'Alba' Silene acaulis 'Alba'

Termék részletes leírása

Szártalan habszegfű 'Alba'  - arktikus-alpin sziklakerti évelő, cirkumboreális elterjedéssel az európai hegységektől a Kaukázuson át Észak-Amerikáig. Természetes élőhelyén szeles gerinceken, törmeléklejtőkön és köves sziklarésekben nő, ahol gyökerei a finom kőzúzalékba hatolnak, a víz pedig eső után gyorsan elfolyik. A kertben szilárd, nagyon tömör párnákat fejleszt keskeny lándzsás levelekből, a tő felülete finoman „mohaszerű”, és enyhe teleken zöld marad. Az 'Alba' fehér virágú szelekció, amely nyugodt tónust visz az ültetésbe, és kiemeli a kő rajzolatát és a világos kavicsot. Hazai viszonyok között általában 5–10 cm magasra nő, és fokozatosan 20–30 cm szélesre terül, elvirágzás után sem hat rendezetlennek. Májustól júliusig a párna fölött rövid szárakon körülbelül 1,5–2,5 cm átmérőjű, ötszirmú virágok nyílnak, jellegzetes illat nélkül, viszont nektárt kínálnak a méheknek, poszméheknek és lepkéknek. Elvirágzás után magvas, száraz toktermések képződnek, a párna pedig díszes, tiszta szerkezetű marad. Alpinkertekben, kővályúkban, száraz kőfalak réseiben és kavicságyások szélén egyaránt jól mutat. Finom átmenetet teremt a kakukkfű, az alacsony varjúhájak, a ternyék vagy az apró szegfűk társaságában, kontrasztot a kövirózsa, a kőtörőfű simább rozettái és az alacsony csenkeszek adnak.

Termesztés:  A teljes napot és a jól szellőző termőhelyet kedveli, ideálisan hűvösebb mikroklímával, ahol nyáron nem melegszik túl a gyökérzóna. Alföldi területeken segít a megemelt termőhely, az északibb fekvés vagy a kővályú, amely javítja a vízelvezetést és csökkenti a téli nedvességet. A talaj durván kavicsos vagy köves legyen, mészkő hozzáadásával és minimális finom szemcsével, az ajánlott pH körülbelül 6–8. Az öntözés mérsékelt, hosszú szárazságban hasznos egy alkalmi átnedvesítés, a téli túlzott nedvesség viszont a leggyakoribb pusztulási ok. A trágyázás visszafogott, elegendő egy gyenge tavaszi komposztadag vagy lassan ható műtrágya, a nitrogéntöbblet laza növekedéshez vezet. Az elvirágzott szárakat általában tőből levágjuk, hogy a párna tömör maradjon, és ne vesse el magát a résekbe. Ültetése márciustól októberig lehetséges, 20–25 cm-es tőtávolsággal, azaz négyzetméterenként kb. 16–25 db növénnyel. Fagytűrése magas, körülbelül -30 °C-ig, a döntő a drénezett, száraz áttelelés. Edényben ásványi közeget, drénréteget és a gyökérnyakat szárazon tartó kavicstakarást használunk. A betegségek közül tartósan nedves talajban gyökérnyakrothadás léphet fel, a kártevők közül a fiatal hajtásokon a csigák okozhatnak gondot.

Szerző: Nikol | Revízió: 8.1. 2026