Szártalan habszegfű Silene acaulis

Termék részletes leírása

Szártalan habszegfű - sarkvidéki-alpesi sziklakerti növény, cirkumboreális elterjedéssel Európa hegyeitől a Kaukázuson át Észak-Amerika hidegebb részeiig. A természetben szeles gerinceken, törmeléklejtőkön és köves repedésekben nő, ahol gyökerei az apró zúzalékba hatolnak, a víz pedig gyorsan elfolyik. Gyakran meszes kőzetekhez kötődik, a kertben azonban semleges ásványi kavicsban is jól fejlődik. Apró, keskeny lándzsás leveleiből nagyon tömör, finoman „mohaszerű” felszínű párnákat képez, amelyek télen is zöldek maradnak. A hazai kertekben az állomány általában 5–10 cm magas és 20–30 cm széles, lassan terjed és nem nővi túl a szomszédos fajokat. Májustól augusztusig a párna fölött rövid szárakon rózsaszín, ötszirmú, kb. 1,5–2,5 cm átmérőjű virágok nyílnak, néha finoman világosabb közepekkel. A virágok nem kifejezetten illatosak, viszont korai nektárforrást kínálnak méheknek, poszméheknek és lepkéknek. Elvirágzás után magvas száraz toktermések képződnek, a párna tiszta szerkezetével továbbra is díszít. A növény olyan ültetésekbe is alkalmas, ahol gyerekek mozognak, mivel általában nem mérgezőként tartják számon. Kompozícióban jól mutat ternyékkel, apró szegfűkkel, kakukkfűvel, varjúhájakkal, kövirózsákkal és alacsony füvekkel, kővályúban kiemeli a kavics rajzolatát és a kő éleit.

Termesztés:  A teljes napot és a jól szellőző termőhelyet kedveli, ideálisan hűvösebb mikroklímával, ahol a gyökérzóna nyáron nem melegszik túl. Alföldi területeken segít a megemelt termőhely, az északibb fekvés vagy a kővályú, amely javítja a vízelvezetést és csökkenti a téli nedvességet. A talaj durván kavicsos vagy köves legyen, mészkő hozzáadásával és minimális finom szemcsével, az ajánlott pH kb. 6–8. Az öntözés legyen mértékletes, hosszú szárazságban hasznos egy alapos beöntözés, a téli túlnedvesedés viszont a pusztulás leggyakoribb oka. A trágyázás legyen visszafogott, elegendő egy gyenge tavaszi adag komposzt vagy lassan ható trágya, a nitrogéntöbblet laza növekedést okoz. Az elvirágzott szárakat általában tőből levágják, hogy a párna tömör maradjon és ne vesse el magát a résekbe. Ültetése márciustól októberig lehetséges, 20–25 cm-es tőtávolsággal, azaz kb. 16–25 db négyzetméterenként. Fagytűrése magas, kb. -30 °C-ig, a döntő a vízelvezetés melletti száraz áttelelés. Edényben ásványi közeg, drénréteg és kavicsos talajtakarás ajánlott, amely szárazon tartja a gyökérnyakat. A betegségek közül tartósan nedves talajban gyökérnyakrothadás jelentkezhet, a kártevők közül a fiatal hajtásokon a csigák okozhatnak gondot.

Szerző: Nikol | Revízió: 8.1. 2026