Szecsuáni tajgagyökér Eleutherococcus setchuenensis

Termék részletes leírása

Szecsuáni tajgagyökér - az aráliafélék (Araliaceae) családjába tartozik, és botanikailag a ginzeng nemzetség rokona. Ez a faj Közép- és Nyugat-Kína hegyvidékeiről származik, ahol erdőszéleken és cserjésekben nő. Sűrű, többtörzsű cserjét nevel ívesen felfelé törő, feltűnően tüskés ágakkal. A tüskék szilárdak, görbültek, és védelmi szerepet töltenek be. Általában 2–4 m magasra és hasonló szélességűre nő. Levelei tenyeresen összetettek, öt elliptikus levélkéből állnak, színük sötétzöld, fonákjuk világosabb. Ősszel meleg sárga tónusúra színeződnek. A nyár folyamán apró, gömbölyű virágzatok jelennek meg fehéres vagy zöldes virágokból, ezeket apró fekete termések követik, gömb alakú terméságazatokba rendeződve. A termések nem ismertek kifejezetten mérgezőként, de általában nem is fogyasztják őket. A faj teljesen fagytűrő és viszonylag igénytelen. A kertépítészetben szerkezetadó, védő- vagy gyűjteményi cserjeként érvényesül, kifejezett építészeti hatással.

Termesztés: Lombhullató, tüskés cserje napos vagy félárnyékos, a kiszárító szelektől védett termőhelyre. A mély, humuszos, jó vízáteresztő, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajt kedveli. A talaj legyen egyenletesen nedves, de ne pangó vizes. A trágyázást a vegetációs időszakban végezzük, főleg a fiatal növényeknél, kiegyensúlyozott szerves vagy komplex trágyákkal, amelyek elősegítik az erős hajtások képződését. Ültetés után és aszályos időszakban rendszeres öntözés szükséges, begyökeresedés után a növény elviseli a rövid ideig tartó szárazságot. Több cserje ültetésekor 1,5–2 méteres tőtávolság ajánlott, hogy elegendő hely jusson a terebélyes növekedéshez. A metszést tavasszal, a vegetáció kezdete előtt végezzük, eltávolítjuk a száraz, sérült és elöregedett ágakat, szükség szerint pedig ifjító metszést alkalmazunk az új hajtások képződésének serkentésére. Fagytűrő, a szokásos téli körülményeket külön védelem nélkül is elviseli.

Szerző: Lucie | Revízió: 19.2. 2026