Szegfű 'Dinetta Pink' Dianthus 'Dinetta Pink'

Termék részletes leírása

Szegfű 'Dinetta Pink' - a kiváló Dinetta® sorozat csodás, korán nyíló szegfűje tavasztól nyárig mélyrózsaszín, édes illatú virágpárnákkal és elegáns ezüstös levelekkel borítja be a kertet. Természetes módon nagyon kompakt, sűrű és párnás növekedésű, kifejlett korában magassága és szélessége is csupán 15–20 centiméter. A rendkívül ellenálló évelők közé tartozik, amelyeket kiváló fagytűrésre, egyöntetű növekedésre és arra nemesítettek, hogy késő nyáron megbízhatóan újra virágozzanak. A fajta legnagyobb erénye a hihetetlenül bőséges virágzás. Már április végétől és májusban a levélpárna fölött tömegével jelennek meg a közepes méretű, félig telt vagy telt, élénk, tiszta rózsaszín virágok finoman fogazott szélű szirmokkal. A virágok intenzív, nagyon kellemes, nosztalgikus illatot árasztanak, amely megbízhatóan vonzza a méheket, a lepkéket és más hasznos beporzókat. A keskeny, szálas levelek feltűnő kékesszürke vagy ezüstös viaszbevonatot viselnek, így a növény virágzáson kívül is igen dekoratív. A kertépítészetben ez a szegfű nélkülözhetetlen elem a napos sziklakertek, száraz kőfalak, vályúk beültetéséhez, valamint tiszta, sűrű szegélyek kialakításához a kerti utak mentén. Alacsony termete, dús elágazása és erős szárai miatt tökéletesen alkalmas tavaszi és nyári beültetésre ablakpárkányra helyezett balkonládákba, függőkosarakba és teraszok díszedényeibe.

Termesztés: Hazai viszonyok között legjobban teljes napon, szélvédett helyen és meleg mikroklímában, kőfal mellett vagy enyhe lejtőn fejlődik, ahol a növényzet eső után gyorsan felszárad. A talaj legyen könnyű, homokos vályog vagy kavicsos, jó vízelvezetésű, a sziklakerti fajoknál nagyobb kőzúzalék-tartalommal. Az ajánlott pH általában körülbelül 6,8–8,2. Begyökeresedés után mérsékelten öntözzük, két öntözés között hagyjuk kiszáradni a közeget, mert a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. A trágyázás legyen takarékos, tavasszal többnyire elegendő egy kis adag kiegyensúlyozott trágya. Az elvirágzott szárakat eltávolítjuk, a fő virágzás után a növényzetet gyakran enyhén visszavágjuk, hogy besűrűsödjön. Takarásra inkább ásványi anyag, például finom kavics ajánlott, mert a szerves mulcsok megtartják a vizet. Edényben jó vízáteresztő, zúzalékkal kevert közeg és vízelvezető réteg válik be, télen védett elhelyezés, hogy a cserép ne álljon vízben. A konténeres növények ültetése leggyakrabban márciustól novemberig történik, hűvösebb fekvésben a tavaszt részesítik előnyben. Az ellenálló évelő fajok fagytűrése nagyjából -20 és -34 °C között mozog, a döntő tényező általában a téli nedvesség. Kezdőknek a megemelt termőhely, a gyökérzónába irányított öntözés és a levegős, 20–30 cm-es, szélesebb tövek esetén 30–40 cm-es ültetési távolság válik be, ami fajtától függően nagyjából 10–25 növénynek felel meg négyzetméterenként. Begyökeresedés után a szegfűk jól tűrik a szárazságot, tartós stressz esetén azonban nehezebben hoznak bimbót. A betegségek közül lisztharmat és levélfoltosság, a kártevők közül levéltetű és tripsz, szárazságban takácsatka is előfordulhat.

Szerző: Lucie | Revízió: 2.6. 2026