Szegfű 'Vera' Dianthus subacaulis 'Vera'

Termék részletes leírása

Szegfű 'Vera' - a szegfűfélék családjába tartozó miniatűr, örökzöld hatású szegfű, amelyet rendkívül kompakt, párnás növekedése miatt szelektáltak. A Dianthus subacaulis faj Délnyugat-Európa napos, köves lejtőiről származik, ahol sekély, kavicsos, mészköves talajokon él. A 'Vera' fajta kb. 5 cm magasra és mintegy 15 cm szélesre nő, sűrű, félgömb alakú csomókat fejleszt keskeny, merev, szürkészöld levelekből. Májustól júniusig a levelek felett egyesével nyílnak a nagyjából 8–10 mm átmérőjű rózsaszín virágok, amelyek gyakran szinte ülők, így tavasszal a párna színesen kiemelkedik. Alacsony termete miatt sziklarésekben, kővályúkban és ágyások finom szegélyeként érvényesül, jól társítható varjúhájakkal, pázsitviolákkal, ikravirágokkal és alacsony harangvirágokkal. A növény nem számít mérgezőnek, nagyobb mennyiség elfogyasztása azonban érzékeny egyéneknél emésztési panaszokat okozhat. Évelőágyások szegélyeként is jól alkalmazható. Edényekben is nagyon szépen mutat. Más fajokkal és párnás évelőkkel is társítható.

Termesztés: Hazai viszonyok között legjobban teljes napon, szélvédett helyen, meleg mikroklímában, kőfal mellett vagy enyhe lejtőn fejlődik, ahol az eső után gyorsan felszárad. A talaj legyen könnyű, homokos vályog vagy kavicsos, jó vízelvezetéssel, sziklakerti fajoknál nagyobb arányú kőzúzalékkal. Az ajánlott pH általában nagyjából 6,8–8,2. Begyökeresedés után az öntözés mérsékelt, két öntözés között hagyni kell a közeget kiszáradni, a túlöntözés ugyanis elősegíti a gyökérnyak rothadását. A trágyázás takarékos, tavasszal többnyire elegendő egy kis adag kiegyensúlyozott műtrágya. Az elvirágzott szárakat eltávolítják, a fő virágzás után pedig a növényt gyakran enyhén visszavágják, hogy besűrűsödjön. A takarás inkább ásványi legyen, például finom kavics, a szerves mulcsok ugyanis megtartják a vizet. Edényben jó vízáteresztő, zúzalékkal kevert közeg és vízelvezető réteg válik be, télen pedig védett elhelyezés, hogy a cserép ne álljon vízben. A konténeres növények ültetése leggyakrabban márciustól novemberig történik, hidegebb fekvésben a tavasz ajánlott. Az ellenálló évelő fajok fagytűrése nagyjából -20 és -34 °C között van, a döntő tényező többnyire a téli nedvesség. Kezdőknek a kiemelt termőhely, a gyökérzónába irányított öntözés és a laza, 20–30 cm-es, szélesebb csomóknál 30–40 cm-es ültetési távolság válik be, ami fajtától függően nagyjából 10–25 növénynek felel meg négyzetméterenként. Begyökeresedés után a szegfűk jól tűrik a szárazságot, tartós stressz esetén azonban gyengébben hoznak bimbót. A betegségek közül lisztharmat és levélfoltosság fordulhat elő, a kártevők közül levéltetvek és tripszek, szárazságban takácsatkák is.

Szerző: Kristýna | Revízió: 06.01. 2026