Szegfű myrtinervius caespitosus Dianthus myrtinervius subsp. caespitosus

Termék részletes leírása

Szegfű myrtinervius caespitosus - alacsony, évelő sziklakerti növény a szegfűfélék családjából. Északnyugat-Görögország hegyvidékeiről származik, ahol sziklarepedésekben és füves fennsíkok köves kiszögelléseiben nő. A kertben apró félcserjeként viselkedik, párnaszerű, sűrűn leveles, körülbelül 4–10 cm magas állományt képez, amely fokozatosan alacsony szőnyeggé terül szét. Levelei keskenyek, merevebbek, zöldek vagy szürkészöldek, tőlevélrózsákban állnak, és szárazságban is megtartják szilárd szerkezetüket. Áprilistól májusig egyenként nyíló, rózsaszín vagy sötét rózsaszín virágok jelennek meg nagyon rövid szárakon, néha finom szegfűszegillattal, a beporzók szívesen keresik fel őket. Kavicságyások szegélyeként, fugákba, száraz kőfalakra és kővályúkba ültetik, ahol jól illik az Aethionema-fajokhoz, a pázsitviolákhoz, a varjúhájakhoz és az alacsony harangvirágokhoz. A növény nem számít mérgezőnek, érzékeny személyeknél érintés után enyhe bőrirritáció előfordulhat.

Termesztés: Hazai viszonyok között legjobban teljes napon, szélvédett helyen és meleg mikroklímában, kőfal mellett vagy enyhe lejtőn fejlődik, ahol az állomány eső után gyorsan felszárad. Laza, homokos vályog- vagy kavicsos talaj való neki, jó vízelvezetéssel, a sziklakerti fajoknál nagyobb kőzúzalék-aránnyal. Az ajánlott pH általában körülbelül 6,8–8,2. Begyökeresedés után mérsékelten öntözzük, két öntözés között hagyjuk kiszáradni a közeget, mert a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. A trágyázás takarékos, tavasszal többnyire elegendő egy kis adag kiegyensúlyozott tápanyag. Az elnyílt szárakat eltávolítjuk, a fő virágzás után az állományt gyakran enyhén visszavágjuk, hogy sűrűsödjön. Talajtakarásra az ásványi anyag, például a finom kavics alkalmasabb, a szerves mulcs megtartja a vizet. Edényben a kőzúzalékkal kevert, jó vízáteresztő közeg és a vízelvezető réteg válik be, télen pedig védett elhelyezés, hogy a cserép ne álljon vízben. A konténeres növények ültetése leggyakrabban márciustól novemberig történik, hűvösebb fekvésben a tavaszt részesítik előnyben. A fagytűrés az ellenálló évelő fajoknál körülbelül -20 és -34 °C között mozog, döntő általában a téli nedvesség. Kezdőknek a kiemelt termőhely, a tőhöz irányított öntözés és a levegős, 20–30 cm-es, szélesebb tövek esetén 30–40 cm-es ültetési távolság válik be, ami fajtától függően nagyjából 10–25 növénynek felel meg m²-enként. Begyökeresedés után a szegfűk szárazságtűrők, tartós stressz esetén azonban nehezebben hoznak bimbót. A betegségek közül lisztharmat és levélfoltosságok, a kártevők közül levéltetvek és tripszek, szárazságban takácsatkák is előfordulhatnak.

Szerző: Kristýna | Revízió: 06.01. 2026