Széles pajzsika Dryopteris austriaca

Termék részletes leírása

Széles pajzsika - a szakirodalomban Dryopteris dilatata szinonim néven is előfordul. Európai–észak-ázsiai faj, amely jellemzően nedvesebb erdőkben, szurdokokban és tőzeges lucosok szélén nő, laza, humuszos talajban, savanyú és enyhén semleges alapkőzeten egyaránt. Sűrű tövet alkot, erősen pelyvás rizómával, levelei széles háromszög alakúak, kétszeresen-háromszorosan szárnyasan összetettek. A fiatal levelek tavasszal jellegzetes, csigavonalban felcsavarodott levélkezdeményekből bomlanak ki, és a szezon során sötétzöld, olykor enyhén fényes színűvé válnak. A levelek 60–120 cm hosszúak, a tő idővel nagyjából 60–90 cm szélesre terebélyesedik, miközben tömött marad. A levelek fonákján nyártól jelennek meg a spóratartó csoportok, amelyek általában júliustól októberig érnek, és a virágzás helyett a növény természetes ritmusát jelzik. A kertben természetes, nyugodt hatást kelt, aljnövényzetként, árnyékos ágyásokba, valamint tavaszi hagymás növények, hunyorok, finomabb szerkezetű páfrányok és árnyékkedvelő füvek zöld háttereként is alkalmas.

Termesztés:  Félárnyékban vagy árnyékban, szélvédett, nyugodtabb, magasabb páratartalmú mikroklímában válik be a legjobban, például ritkás fás szárú növények alatt. Legmegfelelőbb a humuszos, tápdús, tartósan üde, ugyanakkor jó vízáteresztő talaj. Fontos a vízelvezetés, mert a téli pangó víz károsítja a rizómát. Az enyhén savanyú vagy semleges, nagyjából 5,5–7,0 pH-jú talajt kedveli. Ültetése márciustól májusig, illetve szeptembertől októberig sikerül a legjobban, nyári ültetésnél gyakoribb öntözéssel kell számolni. Az öntözés az első évben és hosszabb aszályos időszakokban kulcsfontosságú, begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a tartós vízhiány azonban rövidebb levelekhez és azok beszáradásához vezet. Mérsékelt trágyázás elegendő, általában tavaszi komposzt- vagy lombkomposzt-adag; a túlzott nitrogéntrágyázás puhább leveleket eredményez. Metszése az öreg és sérült levelek eltávolítását jelenti a tél végén vagy kora tavasszal, hogy az új hajtások tisztán törjenek elő. A lombkomposztból vagy finom kéregből készült mulcs stabilizálja a nedvességet, és védi a gyökérnyakat a hőmérséklet-ingadozástól. Dézsában is termeszthető, mélyebb, drénréteggel ellátott cserépben, humuszban gazdag, durvább frakcióval kevert közegben, télen elengedhetetlen a túlnedvesedés elkerülése. Spórás páfrány, nem virágzik és nincs betakarítása. A beérett tövek fagytűrése nagyjából -28 és -30 °C között van, a levelek azonban kopár fagyban már -10 és -15 °C körül károsodhatnak. Az ajánlott ültetési távolság 45–60 cm a tő tervezett méretétől függően. Rossz légmozgás esetén levélfoltosság vagy lisztharmat jelentkezhet, túlnedvesedett talajban rizómarothadás. A kártevők közül a csigák a fiatal hajtásokat károsítják, dézsában néha a gyalogormányos is megjelenik; kezdők számára az egyenletes, túlöntözés nélküli nedvesség a legmegbízhatóbb.

Szerző: Kristýna | Revízió: 21.01. 2026