Széleslevelű bangita 'Michael Dodge' Viburnum dilatatum 'Michael Dodge'

Termék részletes leírása

Széleslevelű bangita 'Michael Dodge' - különleges lombhullató díszcserje, amely a széleslevelű bangita szelekciójából származik, és elsősorban szokatlanul ragyogó sárga terméséről, gazdag tavaszi virágzásáról és pompás őszi lombszínéről vált ismertté. A faj legtöbb, piros bogyót termő fajtájával ellentétben a 'Michael Dodge' mély aranysárga termést hoz, ezért a legmutatósabb őszi cserjék közé tartozik. Sűrű, felálló vagy szélesen szétterülő cserjévé fejlődik, általában 180–250 cm magas és 150–250 cm széles. Habitusa kompakt, jól elágazó és természetesen lekerekített. Sűrű lombozatának köszönhetően az egész tenyészidőszakban dekoratív. Levelei széles tojásdadok, élénkzöldek, finoman ráncosak és fűrészes szélűek, hosszuk körülbelül 6–12 cm. Ősszel látványos narancs, skarlátvörös, kárminpiros vagy bíbor árnyalatúra színeződnek, amelyek hatásos kontrasztot alkotnak a sárga termésekkel. Virágai májustól júniusig nyílnak. Aprók, krémfehérek, 8–10 cm átmérőjű, lapos bogernyős virágzatokban állnak. Vonzzák a méheket, poszméheket és más beporzó rovarokat. Elvirágzás után gömbölyű termések fejlődnek, amelyek nyár folyamán ragyogó aranysárgára érnek. Gyakran késő őszig az ágakon maradnak, és e fajta legfőbb díszértékét jelentik. A bő terméskötődéshez ajánlott a közelébe egy másik Viburnum dilatatum fajtát vagy magoncot ültetni, amely biztosítja a kölcsönös beporzást. Virágainak illata finom, szinte alig érezhető. Legnagyobb díszértékét a ragyogó sárga termések és a feltűnő őszi lombszín adják. Szoliterként, vegyes cserjecsoportokban, természetközeli és őszi hangulatú kertekben, teraszok mellett, parkokban és közterületi zöldfelületeken egyaránt jól érvényesül. Kiválóan társítható fanyarkákkal, somokkal, hortenziákkal, gyöngyvesszőkkel, díszfüvekkel és más, feltűnő őszi lombszínű fás szárú növényekkel.

Termesztés: Napos vagy félárnyékos termőhelyet kedvel, ahol elegendő fény jut a gazdag virágzáshoz, a talaj pedig nyáron sem szárad ki teljesen. A bangiták a humuszos, középkötött vagy agyagos, jó vízelvezetésű és egyenletesen nedves talajt kedvelik, az enyhén savanyú és a semleges kémhatást is elviselik, sok fajta meszes talajon is jól fejlődik. Ültetéskor előnyös komposztot adni a talajhoz, és kéregmulccsal takarni, amely csökkenti a párolgást, és védi a gyökérzetet a hőmérséklet-ingadozástól. A bangiták az egész szezonban ültethetők, nagyobb szárazságban rendszeres öntözésről kell gondoskodni. Szabadon növő élősövényhez a cserjék között körülbelül 1,5–2 m tőtávolság ajánlott, szoliter ültetésnél legalább 2–3 m szélességű helyet érdemes biztosítani. Az ültetést követő első években fontos a rendszeresebb öntözés, később a cserjék a rövid szárazságot elviselik, a tartós vízhiány azonban csökkenti a virágzatok méretét. Tavasszal ajánlott komposztot vagy díszcserjéknek való trágyát adni. A bangiták metszése az elöregedett, keresztező vagy fagykárt szenvedett ágak eltávolítására irányul, az esetleges alakítást elvirágzás után végezzük. A legtöbb bangita viszonylag ellenálló a betegségekkel szemben, időnként levéltetvek vagy levélfoltosság jelentkezhet, amelyek előfordulását a jól szellőző termőhely és a nem túl nedves talaj csökkenti. Jól bírják a közép-európai teleket, és általában −20 °C alatti hőmérsékletet is elviselnek.

Szerző: Kamila | Revízió: 25. 6. 2026