Széleslevelű sás 'Shiro' Carex siderosticha 'Shiro'

Termék részletes leírása

Széleslevelű sás 'Shiro'  - gyakran 'Shiro-nakafu' japán néven is szerepel. Ez a Japánból származó kelet-ázsiai sásfaj fajtája, amelyet elsősorban feltűnően széles, fehér tarka leveleiért termesztenek. Nem finom levelű, sztyeppei hatású sásról van szó, hanem szélesebb levelű, lágyabb, aljnövényzetre emlékeztető megjelenésű fajról, amely fényt és nyugalmat visz az ültetésbe. A fajta alacsony, sűrű, lassan terjedő tövet vagy alacsony állományt képez. Magassága általában 20–30 cm, szélessége kb. 30–45 cm, jó körülmények között idővel szélesebb is lehet. Levelei szalag alakúak és feltűnően szélesek. Hajtáskor szinte fehérek vagy krémfehérek zöld csíkokkal, nyáron finomabb zöldesfehér vagy sárgászöld rajzolatúvá válnak. A tavaszi színeződés a legkifejezettebb. A virágzatok áprilistól júniusig jelennek meg. Barnásak, karcsúak és inkább feltűnés nélküliek, a fő díszítőértéket a lomb adja. A fajta jól mutat utak szélén, edényekben, lombhullató fás szárúak alatt, nyirkosabb árnyékos ágyásokban és kövek között is, ahol a talaj nem szárad ki teljesen. Jól társítható árnyékliliomokkal, tűzesőkkel, páfrányokkal, püspöksüvegekkel, kaukázusi nefelejccsel vagy tavaszi hagymás növényekkel. A kertben tiszta, rendezett hatást kelt, és a sötétebb részekbe finom fényhatást visz feltűnő virágok nélkül is.

Termesztés: Hazai viszonyok között ez a sás félárnyékban vagy világos árnyékban érzi magát a legjobban. A reggeli napot jól tűri, az erős déli napot csak elegendő nedvesség mellett. A talaj legyen humuszos, tápanyagban gazdagabb, egyenletesen nyirkos, de jó vízáteresztő, ideális esetben kb. 5,5–7,0 pH-jú. A hosszan tartó nyári kiszáradás a levélcsúcsok elszáradásához és gyengébb színeződéshez vezet. A téli túlzott nedvesség viszont növeli a tövek károsodásának kockázatát. Az ültetés általában márciustól májusig vagy szeptembertől októberig történik. 1 m²-re kb. 7–9 növényt ültetünk, nagyjából 30–35 cm-es tőtávolságra, a gyorsabb záródás érdekében sűrűbben is. A fajta lombhullató vagy félig lombhullató. Télen leveleinek egy része visszahúzódik, tavasszal elegendő a sérült leveleket kifésülni vagy eltávolítani, mély visszavágásra nincs szükség. Edényben nagyobb mennyiségű, drénezett közegben és rendszeres öntözés mellett fejlődik jól. Télen védett helyet igényel, ahol a gyökérlabda nem fagy át huzamosan. Fagytűrése kb. -20 °C. Védett fekvésben általában jól telel, edényben, valamint nyílt, szeles helyeken azonban hasznos a téli takarás. Mérsékelt trágyázás elegendő, legjobb komposzttal vagy díszlombú évelőknek való trágya kisebb adagjával. A kártevők közül a fiatal leveleken csigák, szárazságban takácsatkák jelenhetnek meg, tartósan túlnedvesedett talajban gyökérrothadás léphet fel. Kezdőknek is hálás fajta ott, ahol elegendő a nedvesség, humuszos a talaj, és védett a legerősebb napsütéstől.

Szerző: Kristýna | Revízió: 21.4. 2026