Szentési Róza naspolya Mespilus germanica 'Szentesi Rose'

Termék részletes leírása

Német medrago 'Szentési Róza' – egy magyar, nagytermésű, öntermékeny fajta a rózsafélék családjába tartozó ősi gyümölcsű növények közül. A Mespilus germanica faj Dél-Európából, Kis-Ázsiából, a Kaukázusból és Dél-Nyugat-Ázsiából származik, ahol az erdők napos széléin, bokros lejtőkön és melegebb, száraz élőhelyeken nő. Kertben évszázadok óta termesztik a késői betakarítás és a gyümölcsök különleges íze miatt. A 'Szentési Róza' közepesen erősen növekszik, jól ágazó bokrot vagy kisebb fát alakít kompakt koronával. Levelei nyúlongasak, szilárdak, mélyzöldek, a fonákja finoman bársonyos, ősszel pedig sárga, narancssárga és vörösbarna árnyalatokba színeződnek. Májusban és júniusban jelennek meg az egyes fehér virágok, melyek szélessége kb. 4–5 cm, és amelyeket méhek valamint egyéb beporzók látogatnak. A fajta öntermékeny, azonban a környezetben található egy második medrago növelheti a terméshozamot. A gyümölcsök nagyon nagyok, gömbölyek vagy kissé lapítottak, világosbarna színűek és bársonyos tapintásúak. Októberben és novemberben szüretelik; a kemény gyümölcsöket hagynak puhulni fagyok után vagy tárolással. Pihentetés után a hús édes, aromás, körte-alma jellegű és könnyen fűszeres ízű. Rostokat, pektineket, szerves savakat, csersavakat, ásványi anyagokat és antioxidánsokat tartalmaz. Konyhában zselékhez, marmeládékhoz, lekvárokhoz, pürékhez, desszertekhez, gyümölcsmártásokhoz és borokhoz használják.

Termesztés: Napos vagy enyhén árnyékos, extrém hideg szelektől védett helyeket ajánlunk választani. A naspolya legjobban mély, közepesen nehéz, humuszos és jól vízáteresztő talajban fejlődik, elegendő kalciummal, enyhén savanyútól a enyhén lúgosig terjedő reakcióval, kb. pH 6–7,5 tartományban. Mélyebb gyökérrendszerének köszönhetően a száraz időszakokat is elviseli, de az első években a telepítés után rendszeres öntözést értékelni fog. A fagyállóság kb. -20 °C körül mozog, az érett fák rövid ideig alacsonyabb értékeket is elviselnek, a májusban virágzó virágokat viszonylag ritkán veszélyeztetik a késői tavaszi fagyok. A fákat leggyakrabban ősszel októbertől novemberig vagy tavasszal márciustól áprilisig ültetik, egymástól kb. 3–4 m távolságra más fáktól. A naspolya általában részben öntermékeny, de a biztosabb kötődés és a rendszeres termés érdekében több egyed ültetése vagy vegyes gyümölcsös sarokba való beillesztése előnyös. A metszés általában mérsékelt, az első években elsősorban a korona nevelő alakításáról van szó, később az alkalmi ritkításról és a sűrűsödő vagy sérült ágak eltávolításáról. Trágyázásként évről évre ajánlott komposztot vagy jól érett trágyát hozzáadni a korona alatti körben, a talajt lazán tartani, és ajánlott szerves anyaggal mulcsozni, ami csökkenti a víz párolgását és elősegíti a talajéletet. A betegségek közül előfordulhat varasodás vagy gyümölcs monília rothadása, megelőzésként a szellős korona és a lehullott gyümölcsök időben történő begyűjtése szolgál. A naspolya összességében igénytelen, hosszú életű fának tűnik, amely ötvözi a díszítőértéket az őszi termések feldolgozásának lehetőségével.

Szerző: Kristýna | Felülvizsgálat: 06.30. 2026