Szép búzavirág Centaurea pulcherrima

Termék részletes leírása

Szép búzavirág - gyakran Psephellus pulcherrimus néven is szerepel. A Kaukázus és Északkelet-Törökország sziklás lejtőiről és nyílt havasi rétjeiről származik, ahol jó vízáteresztő, köves talajokon él. A kertben kompakt tövet fejleszt, tőlevélrózsája szürkészöld vagy ezüstös, finoman molyhos, gyakran mélyen szeldelt levelekből áll, így a tömörebb évelők között is könnyednek hat. Virágzáskor általában 25–40 cm magas és mintegy 25–35 cm széles, rizómával nem terjeszkedik jelentősen. Májustól vagy júniustól júliusig, hűvösebb termőhelyen gyakran augusztusig karcsú, kevéssé elágazó szárakat hoz, amelyek csúcsán egyenként nyílnak a kb. 4–5 cm-es fészekvirágzatok. A szélső virágok rózsaszínek vagy rózsaszínes-lilák, a közép felé krémszínű árnyalatokba mennek át. A világos rojtos fészekpikkelyek elvirágzás után is dekoratívak, és hozzájárulnak az ültetés „pontszerű” hatásához. Illata általában nem jelentős. Kedvelik a méhek és a lepkék. Jól mutat sziklakertekben, kavicságyásokban, száraz szegélyekben és edényekben is. Finom lombja szépen kontrasztál a csenkeszekkel, kakukkfüvekkel, varjúhájakkal, alacsony zsályákkal vagy apró virágú gólyaorrokkal. Virágai kisebb csokrokba vágott virágként is felhasználhatók.

Termesztés: A teljes napot és a jó vízáteresztő, inkább szegényebb, kaviccsal kevert, semleges vagy enyhén lúgos kémhatású talajt kedveli. Kötött agyagtalajban vízelvezetés és emelt ágyás segít, mert télen a tartós pangó víz árt neki. Ültetés után rendszeres nedvességet igényel, begyökeresedés után jól tűri a szárazabb nyári időszakokat, és beéri tavasszal egy mérsékelt komposztos trágyázással. A kavicsból vagy apró zúzalékból készült takarás visszaszorítja a gyomokat, és tisztán tartja a levélrózsát. Az elnyílt fészkek eltávolítása meghosszabbítja a virágzást és mérsékli az önvetést, amely meleg fekvésben előfordulhat, a virágzatok meghagyásával viszont szárítani való anyag nyerhető. Tavasszal eltávolítjuk a levélrózsa száraz maradványait, az idősebb töveket 3–4 évente érdemes szétosztani, hogy megőrizzék életerejüket. Edényben mélyebb, vízelvezetéssel ellátott cserépben, ásványi közegben nevelhető, ilyenkor rendszeresebb öntözést igényel, mint szabadföldön. Magyarország viszonyai között kb. −34 °C-ig fagytűrő, legjobban szellős helyen, téli túlnedvesedés nélkül telel. Márciustól októberig ültethető, a szokásos tőtávolság 40–50 cm, azaz kb. 4–6 tő négyzetméterenként. Túl sűrű állományban lisztharmat jelentkezhet, a kártevők közül a fiatal hajtásokon levéltetű, többnyire komoly kár nélkül.

Szerző: Nikol | Revízió: 21.1. 2026