Szerelemvirág 'Intermedius' Agapanthus intermedius

Termék részletes leírása

Szerelemvirág 'Intermedius' - rendkívül mutatós kultivár a dél-afrikai Agapanthus nemzetségből. A nemzetség fajai a természetben Dél-Afrika napos lejtőin, hegyi rétjein, köves helyein és füves társulásaiban élnek. Az európai kínálatban az 'Intermedius' nevet egy kéken vagy kékeslilán virágzó, közepesen erős növekedésű szerelemvirágra használják. Húsos gyökerekből és keskeny, szíj alakú, élénkzöld, nagyjából 30–50 cm hosszú levelekből álló sűrű tövet fejleszt. Virágzáskor többnyire 70–100 cm magasra nő, az idősebb tövek megfelelő edényben 60–80 cm szélesre is megnőhetnek. Júliustól szeptemberig erős, egyenes virágszárak fejlődnek, amelyek végén kék vagy kékeslila csöves virágokból álló gömb alakú ernyők nyílnak. A virágok fokozatosan nyílnak, ezért a virágzat több hétig díszít. A virágok vágásra is alkalmasak, elvirágzás után zöld, majd barnuló, magvakat tartalmazó toktermések képződhetnek. A növény nem fogyasztható, lenyelve irritációt okozhat. Az Agapanthus intermedius konténeres növények kiválóan érvényesülnek dézsában a teraszon, a bejárat vagy a medence mellett, nyári ágyásokban, valamint rendszeres kék ritmust adva díszfüvek, macskamenta, levendula, sudárzsálya és ezüstös levelű évelők között.

Termesztés: Meleg, védett, teljesen napos termőhelyet kedvel, de a enyhe félárnyékot is elviseli. A jó vízáteresztő, humuszos, jó vízelvezetésű talaj felel meg neki, ideálisan enyhén savanyú vagy semleges kémhatású (kb. pH 6,0–7,5). Áprilistól októberig ültethető. Ágyásba körülbelül 35–45 cm-es ültetési távolság ajánlott, ami nagyjából 5–8 tőnek felel meg négyzetméterenként. Edényben ásványi összetevőt tartalmazó keverék és vízelvezető réteg használata ajánlott, hogy a gyökerek télen ne álljanak vízben. Növekedés és virágzás idején rendszeres öntözést igényel, télen inkább szárazabban tartandó. A tavaszi és kora nyári trágyázás elősegíti a virágszárak képződését, nyár végén már alacsonyabb nitrogéntartalmú trágyát érdemes választani. Melegebb fekvésben fagytűrését nagyjából -10 és -15 °C közé teszik, döntő azonban a téli szárazság és a szélvédett hely. Hidegebb vidékeken száraz téli takarás (mulcs, fenyőgally) vagy az edények fagymentes helyen történő teleltetése ajánlott. Jellemző veszély a téli túlnedvesedés és az ezt követő gyökérrothadás, ritkábban csigák károsítják a fiatal leveleket. A töveket néhány év után tőosztással fiatalítják, legjobb tavasszal, így megújul a virágzás és a tömör forma is. Az örökzöld szerelemvirágoknál tavasszal csak a sérült levélrészeket távolítják el. Edényben télen a világos, 0–5 °C körüli hely és a minimális öntözés válik be, a szabadban érdemes egyszerű takarással megvédeni a tő közepét az átázástól. A virágzás a jól begyökeresedett, ritkán átültetett töveknél a legmegbízhatóbb.

Szerző: Nikol | Revízió: 30.6. 2026