Szibériai nőszirom 'Black Form' - Iris sibirica 'Black Form' Szibériai nőszirom 'Fekete forma'

Termék részletes leírása

Német formájú szibériai nőszirom - elegáns, csomós évelő, amely kifejlett korában eléri a 45 cm magasságot, és rendkívül sötét, drámaian színezett virágzatáért keresik. Ez a kultivár nagyon rendezett és kompakt csomókat alkot, keskeny, szürkészöld levelekből, amelyek finom díszfüvet idéznek. Más nősziromfélékkel ellentétben a levelek erősek, felállók és az egész vegetációs időszakban, egészen őszig rendkívül dekoratívak maradnak. Közepes termetéből adódóan ideális választás vegyes évelőágyásokba, modern, természetes hangulatú kompozíciókba, vízi elemek szegélyére, vagy kisebb helyeken feltűnő szoliterként. A fő büszkeség a bársonyos, nagyon sötétlila vagy szinte fekete virágok, szokatlan formázással és finom illattal. A növényt hosszú virágzási idő jellemzi, a fő virágzási hullám május végén kezdődik, és megfelelő gondozással és körülményekkel megbízhatóan újra virágzik (ismételt virágzás) nyár végén, a második hullámban. Az erős virágszárak rendkívül ellenállóak a széllel szemben, és nem áll fenn a megdőlés veszélye. A virágok rendkívül vonzóak a méhek és más beporzók számára, és erősségüknek, valamint nagy, gyönyörűen formázott kelyhüknek köszönhetően kiválóak vágott virágnak vázába, ahol napokig frissek maradnak. Teljesen fagyálló, nem szenved levélbetegségekben.

Termesztés: Napos helyen, szélvédett és melegebb mikroklímában fejlődik a legjobban. Az Iris × germanica típusú gyöktörzses íriszeknél kulcsfontosságú a jó vízelvezetésű talaj és a vízelvezetés, a téli túl nedvesedés elősegíti a gyöktörzsek rothadását. A 6,5–7,5 pH-értékű agyag-homokos vagy kavicsos talaj alkalmas, míg a nedvességet jobban kedvelő íriszek, mint az Iris sibirica, elviselik az 5,5–6,5 körüli pH-t és az egyenletesen nedves ágyást. A vízellátás a szárazságtűrő típusoknál csak az átültetéskor és hosszan tartó szárazság esetén mérsékelt, míg a nedvességet kedvelő fajoknál a pangó víz nélküli, egyenletes nedvesség fontos. A trágyázás általában mérsékelt, tavasszal komposzt vagy magasabb kálium- és foszfortartalmú műtrágya használható, a túlzott nitrogénmennyiség a levelek növekedését segíti a virágzás rovására. Virágzás után a virágszárakat a tövüknél el kell távolítani, a leveleket őszig meghagyni, majd 10–15 cm-re visszavágni. A mulcsot a csoport szerint kell megválasztani: a gyöktörzses íriszeknél a ásványi zúzalék jobb, a szerves mulcs a gyöktörzsek felett megtartja a nedvességet. Ültetéskor a húsos gyöktörzs felső részének a talaj szintjével egy magasságban kell maradnia. A gyöktörzsek ültetése leggyakrabban július-szeptemberben, esetleg március-áprilisban történik, a hagymás íriszeket szeptember-októberben ültetik. A virágzás általában május-júniusban esedékes, a kétszer virágzó kultivároknál a virágok egy része augusztusban-s szeptemberben is megjelenhet. A fagyállóság a csoporttól függően általában -20 és -35 °C között mozog, a hideg és a nedvesség kombinációja érzékenyebb. Edénybe ásványi anyagokban gazdagabb szubsztrátot, erős vízelvezető réteget és téli esővédelmet kell használni. A kezdőknek a 3-4 év utáni tőosztás és a lazább, 30-45 cm-es ültetési távolság segít. A leggyakoribb problémok a levélfoltosság és a gyöktörzs rothadása, kártevők közül a levéltetvek és a thripszek, tavasszal pedig a csigák.

Szerző: Lucie | Felülvizsgálat: 2026.06.21.