Szibériai nőszirom 'Black Form' Iris sibirica 'Black Form'

Termék részletes leírása

Szibériai nőszirom 'Black Form' - elegáns, bokros évelő, amely kifejlett korában mintegy 45 cm magasra nő, és rendkívül sötét, drámai színű virágzataiért keresett. Ez a fajta igen rendezett, tömött tövet fejleszt keskeny, szürkészöld levelekből, amelyek megjelenésükben finom díszfűre emlékeztetnek. Más nősziromfajoktól eltérően levelei a teljes tenyészidőszakban, egészen őszig szilárdak, felállók és rendkívül dekoratívak maradnak. Közepes termete miatt ideális választás vegyes évelőágyásokba, természetes hatású modern kompozíciókba, vízfelületek szegélyére vagy kisebb terekben feltűnő szoliterként. Legfőbb ékessége a bársonyos, nagyon sötétlila, szinte fekete, különleges formájú, finoman illatos virág. Hosszú virágzási idő jellemzi: a fő virágzási hullám május végén kezdődik, megfelelő gondozás és kedvező körülmények mellett pedig nyár végén egy második hullámban megbízhatóan újravirágzik (remontál). Szilárd virágszárai kiválóan ellenállnak a szélnek, nem dőlnek meg. Virágai a méhek és más beporzók számára rendkívül vonzók, szilárdságuknak és nagy, szépen formált kelyhüknek köszönhetően pedig kiválóan alkalmasak vágott virágnak, a vázában több napig frissek maradnak. Teljesen fagytűrő, levélbetegségek nem károsítják.

Termesztés: Teljes napon, szélvédett helyen és melegebb mikroklímában fejlődik jól. Az Iris × germanica típusú rizómás nősziromféléknél kulcsfontosságú a jó vízáteresztő talaj és a vízelvezetés, a téli túlnedvesedés elősegíti a rizómák rothadását. Agyagos-homokos vagy kavicsos, 6,5–7,5 pH-jú talaj megfelelő, a nedvességkedvelőbb nőszirmok, például az Iris sibirica, a 5,5–6,5 körüli pH-t és az egyenletesen nedves ágyást is elviselik. A szárazságkedvelő típusokat csak a begyökeresedés idején és hosszan tartó szárazságban öntözzük mérsékelten, a nedvességkedvelő fajoknál fontos az állandó, de pangó víz nélküli nedvesség. A trágyázás általában mérsékelt, tavasszal komposzt vagy magasabb kálium- és foszfortartalmú trágya alkalmazható, a nitrogénfelesleg a virágok rovására a levelek növekedését serkenti. Elvirágzás után a virágszárakat tövüknél eltávolítjuk, a leveleket őszig meghagyjuk, majd 10–15 cm-re visszavágjuk. A talajtakarót csoport szerint választjuk: a rizómás nősziromféléknél az ásványi kavics a megfelelőbb, a rizómák feletti szerves mulcs visszatartja a nedvességet. Ültetéskor a húsos rizóma felső részének a talajfelszínnel egy szintben kell maradnia. A rizómák ültetése leggyakrabban július–szeptemberben, esetleg március–áprilisban történik, a hagymás nőszirmokat szeptember–októberben ültetjük. A virágzás általában május–júniusra esik, a remontáló fajtáknál a virágok egy része augusztus–szeptemberben is megjelenhet. A fagytűrés csoporttól függően általában nagyjából -20 és -35 °C között mozog, érzékenyebb a fagy és a nedvesség együttes hatására. Edényben ásványosabb közeg, vastag vízelvezető réteg és téli esővédelem szükséges. Kezdőknek segít a tövek 3–4 évenkénti tőosztása és a lazább, 30–45 cm-es ültetési távolság. A leggyakoribb problémák a levélfoltosságok és a rizómarothadás, a rovarok közül a levéltetvek és a tripszek, tavasszal pedig a csigák.

Szerző: Lucie | Revízió: 21.6. 2026