Szibériai nőszirom 'Blue Moon' Iris sibirica 'Blue Moon'

Termék részletes leírása

Szibériai nőszirom 'Blue Moon' - Európa és Nyugat-Ázsia mérsékelt övének nedvesebb rétjeiről, folyóárteréiről és erdőszegélyeiről származik, ahol humuszban gazdagabb talajokon nő. A 'Blue Moon' fajtát 1952-ben Elizabeth Scheffy nemesítő hozta forgalomba. Keskeny, kard alakú levelekből tömör, sűrű töveket fejleszt, a levelek mintegy 60–80 cm-esre nőnek, és eső után is megtartják felálló formájukat. Kifejlett korában a tő kb. 45–60 cm széles, virágzáskor pedig nagyjából 80–90 cm magasra nő. Májustól júniusig a levelek fölé szilárd szárak emelkednek, amelyek több, 6–7 cm széles, szakáll nélküli virágot hordoznak. Színük kékeslila-levendulakék, finom, sötétebb erezettel és a külső lepellevelek tövén világossárga folttal, amely élénk középpontot ad a virágnak. Virágai vázába is alkalmasak, illatuk alig érezhető. Elvirágzás után néha karcsú toktermések képződnek, díszértékét azonban főként a lomb adja. A növény vonzza a méheket és poszméheket, elfogyasztva irritáló hatású lehet, ezért gyermekjátszóterektől és legelőktől távol ajánlott ültetni. Kompozícióban jól illik árnyékliliomokhoz, sásliliomokhoz, tollbugákhoz, gólyaorrokhoz és finom díszfüvekhez, például sédbúzákhoz vagy sásokhoz. Kerti tavak szegélyére és esővízkertekbe is alkalmas.

Termesztés: Teljes napon virágzik a legmegbízhatóbban, de a félárnyékot is elviseli, főleg elegendő nedvesség mellett. A humuszos, tápanyagban gazdag talajt kedveli, amely hajtáskor és virágzáskor nem szárad ki, ugyanakkor télen sem vizenyős és nem áll rajta a víz. Az ajánlott pH enyhén savanyú–semleges, kb. 6,0–7,0. Tavasszal vagy nyár végén ültetjük, általában márciustól májusig, illetve augusztustól októberig. A szibériai nőszirom konténeres növényei ültetés után rendszerint gyorsan megerednek, ha a talaj az első idényben egyenletesen nedves. Csoportos ültetésnél 45–50 cm-es tőtávolság vált be, ami négyzetméterenként mintegy 4–5 növénynek felel meg. Ültetés után egyenletes nedvességet tartunk fenn, a talajfelszínt gyakran 2–4 cm komposzttal takarjuk, ami mérsékli a párolgást és fokozatosan pótolja a tápanyagokat. Nyáron a kifejlett tő a rövidebb szárazságot is elviseli, a tartós kiszáradás azonban csökkenti a következő évi bimbóképződést. Edényben mélyebb, vízelvezetéses cserép ajánlott, a közeget érdemes komposzttal dúsítani, kánikulában pedig gyakoribb öntözéssel kell számolni. Tavasszal komposzt vagy alacsonyabb nitrogéntartalmú, kiegyensúlyozott műtrágya segíti a virágzást. Elvirágzás után a virágszárak eltávolíthatók, a levelek díszesek maradnak, és tavasszal vágjuk vissza őket. 4–5 év után a tövek általában besűrűsödnek, a tőosztás megújítja virágzásukat és életerejüket. Hazai viszonyok között a kifejlett tő mintegy −34 °C-ig fagytűrő. A betegségek közül a levelek tartós nedvessége esetén levélfoltosság jelentkezhet, az állati kártevők közül főként tavasszal a csigák, tartós pangó víz esetén pedig a rizómák rothadásának veszélye áll fenn.

Szerző: Kristýna | Revízió: 29.01. 2026