Szibériai nőszirom 'Flight of Butterflies' Iris sibirica 'Flight of Butterflies'

Termék részletes leírása

Szibériai nőszirom 'Flight of Butterflies' - a mérsékelt övi Európa és Nyugat-Ázsia nedvesebb rétjein, folyóártereken és világos erdőszélein honos fajokból származik. A 'Flight of Butterflies' fajtát Jean Witt nemesítő regisztrálta 1972-ben. Keskeny, kard alakú, szürkészöld árnyalatú levelekből sűrű, felálló tövet nevel, amely elvirágzás után is díszes és rendezett marad. Virágzáskor a szárak kb. 70–90 cm magasra nőnek, a tő szélessége 45–60 cm körül alakul. Virágai szakáll nélküliek, 6–7 cm szélesek, júniustól júliusig fokozatosan nyílnak a szilárd szárakon. A felső lepellevelek középlila-kékek, az alsók fehérek, és szinte teljesen beborítja őket a finom, lilás-kék erezet, amely pillangószárnyak rajzolatára emlékeztet. Illata alig érezhető, virágai vágott virágként is felhasználhatók, bár a szállítást rosszabbul viselik, mint a klasszikus vágott virágok. A növény a méhek kedvelt tápláléka, elfogyasztva irritáló lehet. A kerti kompozícióban jól illeszkedik tollbugák, árnyékliliomok, sásliliomok, gólyaorrok és finom díszfüvek mellé, ahol a fehér és lila kontrasztja fénylő hangsúlyt ad a víz partján és a hagyományos ágyásban egyaránt.

Termesztés: Legmegbízhatóbban teljes napon virágzik, de a félárnyékot is elviseli, különösen elegendő nedvesség mellett. A humuszos, tápanyagban gazdag talaj felel meg neki, amely hajtáskor és virágzáskor nem szárad ki, ugyanakkor télen nem pangó vizes. Az ajánlott pH enyhén savanyú vagy semleges, körülbelül 6,0–7,0. Ültetése tavasszal vagy nyár végén történik, általában márciustól májusig, illetve augusztustól októberig. A szibériai nőszirom konténeres növényei ültetés után rendszerint gyorsan megerednek, ha a talaj az első évben egyenletesen nedves. Csoportos ültetésnél a 45–50 cm-es tőtávolság vált be, ami nagyjából 4–5 növénynek felel meg négyzetméterenként. Ültetés után egyenletes nedvességet kell biztosítani, a talajfelszínt gyakran 2–4 cm komposzttal takarják, amely csökkenti a párolgást és fokozatosan pótolja a tápanyagokat. Nyáron a kifejlett tő a rövidebb szárazságot is elviseli, a hosszan tartó kiszáradás azonban csökkenti a következő évi bimbóképzést. Edényben mélyebb, vízelvezetéssel ellátott cserép ajánlott, a közeget érdemes komposzttal dúsítani, és kánikulában gyakoribb öntözéssel számolni. Tavasszal komposzt vagy alacsonyabb nitrogéntartalmú, kiegyensúlyozott trágya adása serkenti a virágzást. Elvirágzás után a virágszárak eltávolíthatók, a levelek díszesek maradnak, és tavasszal kerülnek visszavágásra. 4–5 év után a tövek általában besűrűsödnek, tőosztásuk megújítja a virágzást és a növény életerejét. Hazai viszonyok között a kifejlett tő körülbelül −34 °C-ig fagytűrő. A betegségek közül a levelek tartós nedvessége esetén levélfoltosság jelentkezhet, a kártevők közül főként a csigák tavasszal, tartós túlnedvesedésnél pedig a rizóma rothadásának veszélye áll fenn.

Szerző: Kristýna | Revízió: 29.01. 2026