Szibériai nőszirom 'Lavender Bounty' Iris sibirica 'Lavender Bounty'

Termék részletes leírása

Szibériai nőszirom 'Lavender Bounty' - pompás, rendkívül életerős és elegáns fajta, amely kifejlett korában 60–90 cm magasra nő, és a szibériai nőszirmok legjavát képviseli. Dús, sűrű, természetesen felálló tövei keskeny, kard alakú, üde zöld levelekből állnak. A fűszerű levelek finom textúrát kölcsönöznek a kert szerkezetének, és szilárd tartásukat, tiszta formájukat a teljes tenyészidőszakban, egészen őszig megőrzik. Sokoldalúsága és nagy ellenálló képessége révén széles körben alkalmazható vegyes évelőágyásokban, természetközeli kompozíciókban és hangsúlyos szoliterként is. Fő jellegzetessége a nagy, látványos, lágy pasztellila-levendulaszínű virágzat, amely májusban és júniusban jelenik meg. A lepellevelek romantikus, tiszta árnyalatát középen, a tövüknél kontrasztos, kifinomultan összefonódó fehér-sárga rajzolat emeli ki finom, sötétebb erezettel. A virágok nagyon erős szárakon fejlődnek, amelyek jól bírják a kedvezőtlen időjárást, köztük a heves nyári esőt és a viharos szelet is, és megdőlés nélkül, megbízhatóan megtartják felálló formájukat. A virágzat erősen vonzza a méheket, a lepkéket és más beporzókat, vágott virágként is igen értékes. Teljesen fagytűrő, a jellegzetes levélbetegségek nem károsítják.

Termesztés: Napos, szélvédett helyen és melegebb mikroklímában fejlődik jól. Az Iris × germanica típusú rizómás nőszirmoknál kulcsfontosságú a jó vízáteresztő talaj és a vízelvezetés, mert a téli túlnedvesedés elősegíti a rizómák rothadását. Számukra a 6,5–7,5 pH-jú, vályogos-homokos vagy kavicsos föld a megfelelő, a nedvességkedvelőbb nőszirmok, például az Iris sibirica, az 5,5–6,5 körüli pH-t és az egyenletesen nedves ágyást is elviselik. A szárazságtűrő típusokat csak meggyökeresedéskor és tartós szárazság idején öntözzük mérsékelten, a nedvességkedvelő fajoknál fontos az állandó, de pangó víz nélküli nedvesség. A trágyázás általában mérsékelt, tavasszal komposzt vagy magasabb kálium- és foszfortartalmú trágya alkalmazható, a túlzott nitrogén a virágok rovására a lombot erősíti. Elvirágzás után a virágszárakat tőből eltávolítjuk, a leveleket őszig meghagyjuk, majd 10–15 cm-re visszavágjuk. A talajtakarót a csoporthoz igazítjuk: a rizómás nőszirmoknál az ásványi kavics alkalmasabb, a rizómákra terített szerves mulcs visszatartja a nedvességet. Ültetéskor a húsos rizóma felső része a talajszinttel egy magasságban maradjon. A rizómákat leggyakrabban júliustól szeptemberig, illetve márciusban–áprilisban ültetjük, a hagymás nőszirmokat szeptemberben–októberben. A virágzás általában májusra–júniusra esik, a remontáló fajtáknál a virágok egy része augusztusban–szeptemberben is megjelenhet. A fagytűrés csoporttól függően nagyjából -20 és -35 °C között mozog, érzékenyebb a fagy és a nedvesség együttes hatására. Edényben ásványosabb közeget, vastag vízelvezető réteget és esőtől védő téli takarást alkalmazunk. Kezdőknek segít a tövek 3–4 évenkénti tőosztása és a lazább, 30–45 cm-es ültetési távolság. A leggyakoribb problémák a levélfoltosságok és a rizómarothadás, a rovarok közül a levéltetvek és a tripszek, tavasszal a csigák is.

Szerző: Lucie | Revízió: 21.6. 2026