Szibériai nőszirom 'Purple' Iris sibirica 'Purple'

Termék részletes leírása

Szibériai nőszirom 'Purple' - rizómás évelő, Európából és Nyugat-Ázsiából származik, a természetben nedves réteken, nádasokban és vízfolyások mentén él. A 'Purple' kultivár kompaktabb kerti válogatásként olyan ágyásokban érvényesül, ahol sötétebb virágszín és tiszta, függőleges levélszerkezet a cél. Keskeny, kard alakú, világoszöld, finoman szürkés árnyalatú levelekből sűrű tövet nevel, amely kifejlett korában mintegy 60–70 cm magas és 40–50 cm széles. Levelei elvirágzás után is díszítenek, és csíkos, fűszerű vonalakat visznek az ültetésbe. Májusban és júniusban erős, több bimbót hordozó virágszárak nőnek, ezeken fokozatosan nyílnak a szakáll nélküli, kékeslila virágok, tövüknél finoman világosabb rajzolattal. Elvirágzás után magvas toktermések képződhetnek, amelyek a természetközeli ültetésekben mutatnak jól. A növény vízparti részekre, évelőágyásokba és városi kiültetésekbe is illik, ahol jól tűri a hideget és a rövid nyári időjárási ingadozásokat. Jól társítható palástfűvel, gólyaorrokkal, sásliliomokkal, díszfüvekkel, valamint fehér vagy sárga virágú évelőkkel. Virágszárai vágott virágnak is alkalmasak. A növény nedve és rizómái lenyelve irritációt okozhatnak.

Termesztés: Teljes napon virágzik a legmegbízhatóbban, de a félárnyékot is elviseli, főként elegendő nedvesség mellett. A humuszos, tápanyagban gazdag talajt kedveli, amely hajtáskor és virágzáskor nem szárad ki, ugyanakkor télen nem áll rajta a víz és nem pangó vizes. Az ajánlott pH enyhén savanyú vagy semleges, körülbelül 6,0–7,0. Tavasszal vagy nyár végén ültetjük, általában márciustól májusig, illetve augusztustól októberig. A szibériai nőszirom konténeres növényei ültetés után rendszerint gyorsan begyökeresednek, ha a talaj az első szezonban egyenletesen nedves. Csoportos ültetésnél 45–50 cm-es tőtávolság válik be, ami nagyjából 4–5 tőnek felel meg négyzetméterenként. Ültetés után egyenletes nedvességet kell biztosítani, a talajfelszínt gyakran 2–4 cm komposzttal takarják, amely csökkenti a párolgást és fokozatosan pótolja a tápanyagokat. Nyáron a beállt tő a rövidebb szárazságot is elviseli, a hosszan tartó kiszáradás azonban csökkenti a következő évi bimbóképződést. Edényben mélyebb, vízelvezetéssel ellátott cserép ajánlott, a közeget érdemes komposzttal dúsítani, kánikulában pedig gyakoribb öntözéssel kell számolni. Tavasszal komposzt vagy alacsonyabb nitrogéntartalmú, kiegyensúlyozott trágya adása segíti a virágzást. Elvirágzás után a virágszárak eltávolíthatók, a levelek díszesek maradnak, és tavasszal vágjuk vissza őket. 4–5 év után a tövek általában besűrűsödnek, tőosztással a virágzás és az életerő megújítható. Hazai viszonyok között a beállt tő nagyjából −34 °C-ig fagytűrő. A betegségek közül tartósan nedves levélzet esetén levélfoltosság jelentkezhet, a kártevők közül főként a csigák tavasszal, tartós pangó víz esetén pedig a rizómák rothadása fenyeget.

Szerző: Kristýna | Revízió: 29.01. 2026