Szibériai nőszirom 'Shaker's Prayer' Iris sibirica 'Shaker's Prayer'

Termék részletes leírása

Szibériai nőszirom 'Shaker's Prayer' - a szakáll nélküli nőszirmok közé tartozik, az Iris sibirica rokonsági köréből. A faj Európában és Ázsia mérsékelt övében elterjedt, ahol nedvesebb réteken, árkokban és folyóártereken nő. A kínálatban cserepes palántaként és osztott rizómaként is megtalálható. A fajtát Carol Warner nemesítette, 1989-ben regisztrálták, forgalomba pedig a 90-es évek elején került. A kertben kompakt, enyhén terjedő tövet nevel, amely kifejlett korában nagyjából 40–60 cm széles. Keskeny, középzöld levelei finom fűre emlékeztetnek, és virágzás után is mutatósak maradnak. Virágszárai erősek, általában 80–110 cm magasak, egy-egy száron egymás után mintegy 4–5 virág nyílik. Májustól júniusig hozza körülbelül 6–8 cm átmérőjű virágait, amelyek belső sziromlevelei kékeslilák és felállók, a külső sziromlevelek fehér alapon finom lila erezetűek, tövükön feltűnő sárga folttal. A rajzolat akvarellre emlékeztet, amely a fény és a reggeli harmat szerint változik. Illata nem jelentős, annál inkább kitűnik rajzolatával és formájának tisztaságával. Virágait beporzók, elsősorban méhek látogatják. Vízfelületek mellett, természetközeli kiültetésekben és évelőágyásban egyaránt jól mutat sásliliomok, díszfüvek, gólyaorrok vagy lángvirágok társaságában, ahol függőleges vonalat és a levelek finom mozgását hozza. Virágai vágott virágként is felhasználhatók, vázában általában néhány napig eltartanak. Elfogyasztva gyermekek és háziállatok számára nem alkalmas, kezelésekor alapvető óvatosság ajánlott.

Termesztés: Teljes napon, szélvédett helyen és melegebb mikroklímában fejlődik jól. Az Iris × germanica típusú rizómás nőszirmoknál a jó vízáteresztő talaj és a vízelvezetés kulcsfontosságú, a téli túlnedvesedés a rizómák rothadását okozza. Vályogos-homokos vagy kavicsos, 6,5–7,5 pH-jú talaj megfelelő, a nedvességkedvelőbb nőszirmok, például az Iris sibirica, a 5,5–6,5 körüli pH-t és az egyenletesen nedves ágyást is elviselik. A szárazságtűrő típusokat csak az eredés idején és hosszan tartó szárazságban öntözzük mérsékelten, a nedvességkedvelő fajoknál az állandó, pangó víz nélküli nedvesség a fontos. A trágyázás mérsékelt, tavasszal komposzt vagy magasabb kálium- és foszfortartalmú trágya alkalmazható, a nitrogéntöbblet a virágok rovására a lombot növeli. Virágzás után a virágszárakat tőből eltávolítjuk, a leveleket őszig meghagyjuk, majd 10–15 cm-re visszavágjuk. A takarást csoport szerint választjuk: a rizómás nőszirmoknál az ásványi kavics a megfelelőbb, a rizómákra terített szerves mulcs visszatartja a nedvességet. Ültetéskor a húsos rizóma felső része a talajfelszínnel egy szintben maradjon. A rizómák ültetése leggyakrabban júliustól szeptemberig, illetve márciustól áprilisig történik, a hagymás nőszirmokat szeptembertől októberig ültetjük. A virágzás általában májusra–júniusra esik, a remontáló fajtáknál a virágok egy része augusztusban–szeptemberben is megjelenhet. Fagytűrése csoporttól függően nagyjából -20 és -35 °C között mozog, érzékenyebb a fagy és a nedvesség együttes hatására. Edényben ásványosabb közeget, vastag drénréteget és téli esővédelmet alkalmazunk. Kezdőknek a tövek 3–4 évenkénti tőosztása és a lazább, 30–45 cm-es ültetési távolság segít. A leggyakoribb problémák a levélfoltosságok és a rizómarothadás, a kártevők közül a levéltetvek és a tripszek, tavasszal a csigák.

Bővebben:  Útmutató a hagymás növények termesztéséhez