Szibériai nőszirom 'Shaker's Prayer' Szibériai nőszirom 'Shaker's Prayer'

Termék részletes leírása

Szibériai nőszirom 'Shaker's Prayer' - a szakállas nőszirom fajtái közé tartozik, az Iris sibirica fajból, amelyet Európában és Ázsia mérsékelt övén terjesztettek el, ahol nedvesebb réteken, árkokban és folyó menti ártereken nő. A kínálatban cserépben nevelt palántaként és osztott gyöktörzsként is megtalálható. A fajtát Carol Warneres nemesítette, 1989-ben regisztrálták, és a 90-es évek elején került forgalomba. A kertben kompakt vagy enyhén terjeszkedő bokrot alkot, amely kifejlett korában körülbelül 40–60 cm széles. A keskeny, középzöld levelek finom fűre emlékeztetnek, és virágzás után is szépek maradnak. A szárak általában erősek, általában 80–110 cm magasak, és egy száron fokozatosan akár 4–5 virág is nyílik. Májusban és júniusban körülbelül 6–8 cm átmérőjű virágokat hoz, amelyeknél a belső szirmok kékeslilaak és felállók, míg a külső szirmok fehér alapon finom lila erezettel rendelkeznek, és a tövénél jellegzetes sárga szem található. A rajzolat olyan, mint egy akvarell, amely a fény és a hajnali harmat hatására változik. Az illata általában nem intenzív, viszont kiemelkedik a rajzolatával és a formájának tisztaságával. A virágokat beporzók, különösen a méhek látogatják. Vízpartokhoz, természetes növénytársításokhoz, valamint sásliliomokkal, díszfüvekkel, kakastaréjokkal vagy lángvirágokkal ültetett évelőágyásokban is alkalmazható, ahol függőleges vonalat és finom levélmozgást biztosít. A virágok vágott virágnak is alkalmasak, és általában néhány napig bírják vázában. A növény lenyelve nem alkalmas gyermekek és háziállatok számára, alapvető óvatosság javasolt a kezelés során.

Növesztés: Napos helyen, védett fekvésben és melegebb mikroklímában fejlődik a legjobban. Az Iris × germanica típusú gyöktörzses íriszeknél kulcsfontosságú a jó vízelvezetésű talaj és a vízelvezetés, a téli túl nedvesedés elősegíti a gyöktörzsek rothadását. A 6,5–7,5 pH-értékű agyag-homokos vagy kavicsos talaj alkalmas, míg a nedvességet jobban kedvelő íriszek, mint az Iris sibirica, elviselik az 5,5–6,5 körüli pH-t és az egyenletesen nedves ágyást. A vízellátás a szárazságtűrő típusoknál csak az átültetéskor és hosszan tartó szárazság esetén mérsékelt, míg a nedvességet kedvelő fajoknál a pangó víz nélküli, egyenletes nedvesség fontos. A trágyázás általában mérsékelt, tavasszal komposzt vagy magasabb kálium- és foszfortartalmú műtrágya használható, a túlzott nitrogénmennyiség a levelek növekedését segíti a virágzás rovására. Virágzás után a virágszárakat a tövüknél el kell távolítani, a leveleket őszig meghagyni, majd 10–15 cm-re visszavágni. A mulcsot a csoport szerint kell megválasztani: a gyöktörzses íriszeknél a ásványi zúzalék jobb, a szerves mulcs a gyöktörzsek felett megtartja a nedvességet. Ültetéskor a húsos gyöktörzs felső részének a talaj szintjével egy magasságban kell maradnia. A gyöktörzsek ültetése leggyakrabban július-szeptemberben, esetleg március-áprilisban történik, a hagymás íriszeket szeptember-októberben ültetik. A virágzás általában május-júniusban esedékes, a kétszer virágzó kultivároknál a virágok egy része augusztusban-s szeptemberben is megjelenhet. A fagyállóság a csoporttól függően általában -20 és -35 °C között mozog, a hideg és a nedvesség kombinációja érzékenyebb. Edénybe ásványi anyagokban gazdagabb szubsztrátot, erős vízelvezető réteget és téli esővédelmet kell használni. A kezdőknek a 3-4 év utáni tőosztás és a lazább, 30-45 cm-es ültetési távolság segít. A leggyakoribb problémok a levélfoltosság és a gyöktörzs rothadása, kártevők közül a levéltetvek és a thripszek, tavasszal pedig a csigák.