Szibériai nőszirom 'Sparkling Rose' Iris sibirica 'Sparkling Rose'

Termék részletes leírása

Szibériai nőszirom 'Sparkling Rose' - rendkívül életerős, elegáns és hosszú életű évelő. Kifejlett korában 60–90 cm magasra nő, és ragyogó, energikus színeket visz a kert képébe. A fajta dús, sűrű csomókban nő, keskeny, kard alakú, középzöld levelekből. Finom, fűszerű habitusa légiességet és könnyed szerkezetet ad az ültetéseknek. Szilárd felépítését és magas esztétikai értékét egész tenyészidőszakban, egészen őszig megőrzi. Termete miatt kiváló választás feltűnő megjelenésű hangsúlynövénynek a díszágyások középső vagy hátsó részébe. Legfőbb értéke a nagy, intenzív lilásrózsaszín virág, amely bármilyen kertben megbízhatóan magára vonja a figyelmet. A virágok május végén és június elején jelennek meg, nagyon erős, az időjárás viszontagságainak ellenálló szárakon. Az alsó sziromlevelek telt, ragyogó rózsaszínűek, lilás csillogással. Közepüket drámaian élénkíti a kontrasztos, finom rajzolatú, sárgásbarnán erezett folt. Ez a kifinomult színrészlet mélységet, bájt és varázst kölcsönöz a virágoknak. A virágzat jelentős vonzerőt gyakorol a beporzókra, vágott virágként is nagyra becsült, vázában több napig friss marad. A szibériai nőszirmok jellegzetes képviselőjeként teljesen fagytűrő és ellenálló a betegségekkel szemben. A klasszikus nagyvirágú kerti nőszirmokkal ellentétben a nedvesebb környezetben is kiválóan fejlődik.

Termesztés:  Napos, szélvédett termőhelyen és melegebb mikroklímában fejlődik a legjobban. Az Iris × germanica típusú rizómás nőszirmoknál kulcsfontosságú a jó vízáteresztő talaj és a vízelvezetés, mert a téli túlnedvesedés a rizómák rothadását segíti elő. Számukra a homokos vályog vagy kavicsos talaj alkalmas, 6,5–7,5 pH-val. A nedvességkedvelőbb nőszirmok, például az Iris sibirica, a 5,5–6,5 körüli pH-t és az egyenletesen nedves ágyást is elviselik. A szárazságtűrő típusokat csak a begyökeresedés idején és tartós szárazságban kell mérsékelten öntözni. A nedvességkedvelő fajoknál fontos az állandó, de pangó víz nélküli nedvesség. A trágyázás általában mérsékelt: tavasszal komposzt vagy magasabb kálium- és foszfortartalmú trágya alkalmazható. A túlzott nitrogén a virágok rovására a lombot erősíti. Elvirágzás után a virágszárakat tőből el kell távolítani, a leveleket őszig meg kell hagyni, majd 10–15 cm-re visszavágni. A takarást csoport szerint érdemes megválasztani: a rizómás nőszirmoknál az ásványi kavics a megfelelőbb, mert a rizómákra kerülő szerves mulcs visszatartja a nedvességet. Ültetéskor a húsos rizóma felső részének a talajfelszínnel egy szintben kell maradnia. A rizómák ültetése leggyakrabban júliustól szeptemberig, esetleg márciusban–áprilisban történik, a hagymás nőszirmokat szeptemberben–októberben ültetik. A virágzás általában május–júniusra esik, a remontáló fajtáknál a virágok egy része augusztusban–szeptemberben is megjelenhet. A fagytűrés csoporttól függően nagyjából -20 és -35 °C között mozog, a fagy és a nedvesség együttese a kényesebb. Edényben ásványosabb közeget, vastag drénréteget és télen esővédelmet érdemes biztosítani. Kezdőknek a tövek 3–4 évenkénti tőosztása és a lazább, 30–45 cm-es ültetési távolság segít. A leggyakoribb problémák a levélfoltosságok és a rizómarothadás, a rovarok közül a levéltetvek és a tripszek, tavasszal a csigák is.

Szerző: Lucie | Revízió: 21.6. 2026